Dicséretesen fürge volt az igazságszolgáltatás. Kedden előállították az örömlányokat, akik a külső körgyűrűnél dolgoztak, és szerdán már megszületett az ítélet. Ez ilyen egyszerű. Útszéli kurválkodásnak nincs helye ebben az országban. Nem lehet itt bomlasztani az erkölcsöket kérem!
Ám a prostitúció 1999-től legális Magyarországon, de a szakma csak meghatározott keretek között, az úgynevezett türelmi zónákon belül gyakorolható. Eddig stimmel. De hol itt a türelmi zóna? Türelmi zóna nincs, prostitúció pedig volt, van és lesz is. Aminek természetesen nem örülünk, de azért azon eltűnődhetnénk, hogy akkor a munkára való alkotmányos jogait gyakoroló örömlány, kéjhölgy, vagy szexipari vállalkozó hol keresse meg a kenyerét – errefelé.
Az állampolgári jogok biztosa a közelmúltban kénytelen volt egy hasonló ügyben megnyilatkozni:… „ A türelmi zónák kijelölését elmulasztó önkormányzatok több szempontból is sértik a prostituáltak alkotmányos alapjogait”. Enyhén szólva gubancos. De térjünk vissza a fenti hírben említett négy hölgy sorsára.
Azok hárman, akik a sittre kerültek, még jól is jártak. Ellátja őket az állam néhány napig. Kissé furcsállom, hogy az üzletszerű kéjelgés fogalmát kimerítő tevékenységen belül olyan szakmai differenciálódások tapasztalhatók, amelyek alapján az igazságszolgáltató az egyik iparost hat, a másikat 20 napra ülteti le, de azért némi fantáziával el tudom képzelni. Ahhoz viszont semmilyen képzelőerőre nincs szükségem, hogy kitaláljam, a negyedik hölgy a tisztességes munka mely válfajával fogja megkeresni a kirótt 30 ezer forintos bíráságot.
