Budapesttől Nagyszebenig végig lehet menni az autópályán úgy, hogy a határátkelőt leszámítva nem lassítunk és nem hajtunk le a széles autóútról. Eközben az utazó végighalad a történelmi Hunyad, valamint Alsó-Fehér vármegyék földjein is, mindezt úgy, hogy az esetek többségében nem áll meg, így elmarad ezeknek a területeknek a felfedezése.
Pedig Erdély ezen része is számos értékes épített örökséget rejt magában, a rejteket pedig nyugodtan lehet szó szerint venni, ugyanis nem ritka, hogy az egykori templomok, kastélyok falai közt, vagy temetők és emlékművek mellett mára fák és bokrok burjánzottak el, eltakarva a régi idők emlékeit az emberek elől, de mégsem felszámolva azokat végleg.
Abban, hogy még most sem lettek végleg elfeledve ezek a helyek nagy szerepe van többek közt vitéz Kovács Jenőnek is, aki csütörtök este az Utas és holdvilág Antikváriumban tartott előadást Erdély ezen épített örökségeiről a Komjáthy Kör legújabb rendezvényén. Az előadót Kohár Kolos, a Komjáthy Kör tagja mutatta be a közönségnek.
vitéz Kovács Jenő
Kovács Jenő neve előtt nem véletlen a vitéz jelző, hiszen ő maga a Vitézi Rend Vas- Zala-Veszprém megyei törzskapitánya, amely tradicionális szervezet kiemelt célja a hagyományok ápolása, a magyarság kultúrájának megóvása és átörökítése az utókornak. De Kovács Jenő nem csak a vitézi cím birtokában tűzte ki célul, hogy felkutatja és ahol lehet, felújítja, megóvja ezeket a történelmi magyar értékeket. Egészen fiatal kora óta szorosan kötődik Erdélyhez, amikor pedig élethelyzete úgy hozta, immáron saját csapatával látott neki az erdélyi értékek megmentésének.
A veszprémi előadásán számos ilyen példát hozott fel az előadó, amikor már-már elfeledett és az útikönyvekben sem említett épületek történetét kutatták fel, sokszor a helyi magyarság beszámolóit és történeteit felhasználva, hogy aztán dokumentálják azokat, vagy még ennél is tovább menve saját erőből felújítsák, megtisztítsák a benőtt növényzettől ezeket az épületeket.
A Komjáthy Kör előadásán mindezt képekkel is illusztrálta Kovács Jenő, aki sok esetben olyan háttérinformációkkal is színesítette az előadását, amin nem egy alkalommal fennakadt a hallgatóság szeme.
Ilyen volt például a Déli-Kárpátokban húzódó Retyezát-hegység bemutatása is. A Kárpátok vonulatait sokan ismerik és látták már, de azt már aligha ismeri az emberek többsége, hogy a Retyezát 60 db 2200 m-nél is magasabb hegycsúccsal rendelkezik. Ez több, mint amennyi hasonló az Alpokban van.
A Bukura-tó környéke a Retyezátban
De, hogy az épített örökségekről is szó essen, az őraljaboldogfalvai templomban olyan freskókat lehet felfedezni a falakon, amelyek a földtől egészen a templom tetejéig érnek, az ilyen művészeti megoldás ritka egész Európában.
Néhány helyen pedig igazi rejtélyre is fény derült, viszont ehhez az kellett, hogy a kéméndi templom tetőszerkezete az idő vasfoga miatt beszakadjon, ami után a vakolat is lepergett a falakról így pedig feltárva az elfeledett Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót ábrázoló freskókat.
Káméndben a templom
De az előadás során szóba került a valaha volt erdélyi borvidék, Erdély hegyalja is, ahonnan már szintén kikopott a borkészítés szokása, nem úgy mint vajdahunyadi várból a patina, ami még a lichtenseini kastélyt is felülmúlja méreteiben és szintén ezen a területen található.
Az előadás során nem lehetett kikerülni azt a tényt sem, hogy a románok közül néhányan milyen módon próbálják kikerülni a valóságot és alternatív történelmet lefestve ábrázolni a megtörtént eseményeket. Kovács Jenő erre is több példát hozott, amikor egykori magyar értékeket román történelmi emlékként festenek le keleti szomszédaink, de mindezt sikerült vádaskodás és önérzetesség nélkül bemutatnia az előadónak. Mint fogalmazott: a románok megnehezítik a dolgunkat, hogy megkedveljük őket.
Kovács Jenő előadásában nem hagyta ki azokat a társait sem, akikkel folyamatosan kutatják és saját költségükön felújítják az egykori épületeket, emlékműveket Erdélyben, vagy egyszerűen csak emléktáblát állítanak a múltnak, hiszen, ahogy megfogalmazta: 100 év múlva sem az lesz a lényeg, hogy azokról olvassanak, akik felújították az egyes épületeket, hanem annak valódi történetét kell megóvni az utókornak.
