A megemlékezést hagyományosan a Kereszténydemokrata Néppárt veszprémi szervezete rendezte, amelyen helyi kormánypárti képviselők és jobboldali politikai szervezetek is megjelentek a többi civil megemlékező mellett.
Az alkalomhoz illő gondolatait Ovádi Péter, a térség országgyűlési képviselője osztotta meg a megjelentek előtt, aki Brusznyai Árpád életét, valamint tragikus halálát és annak körülményeit idézte fel.
Mint mondta, Brusznyai a veszprémieknek egy szimbólum, ami a becsületet, a bátorságot és a halálig tartó bizakodást jelenti.
Utóbbi, azaz a bizakodás tekintetében kifejtette, a középiskolai tanár még börtöncellájában is hitt abban, hogy az igazság felülemelkedik a hazug rendszer, miközben Papp János, a kommunista rendszer párttitkára már diktálta a Legfelsőbb Bíróságnak a halálos ítéletét.
Ovádi Péter rávilágított arra, hogy Papp János kegyetlensége mellett egyáltalán nem ismerte az emberi méltóság és az erkölcs legapróbb érzetét sem. Azt gondolta, hogy pusztán erőszakkal és megfélemlítéssel kiírtja majd az emberekből a forradalmi lángot.
A két forradalmi alakot párhuzamba állítva kifejtette,
...a pusztán a gyűlöletből hozott döntések reális jövőkép nélkül milyen útvesztőbe, milyen erkölcsi és morális romlásba tudnak vezetni. Ellentétben azzal, amikor tiszta és egyértelmű elvek mentén hozzuk meg a döntéseket, még azokban az időkben is, amikor nem a legkönnyebb dolog megtenni azt.
Végül hozzátette,
November 4-ére tekinthetünk úgy is, mint a forradalom leverésére és a magyar nép egyik legsötétebb korszakán beköszöntére. De tekinthetünk úgy is, mint a szocialista rendszer végének kezdetére. Hiszen 1956 után már semmi nem volt ugyanaz. A rendszer kimutatta foga fehérjét, ez a nép pedig hasonlóan, mint ahogy Brusznyai tette a börtönben, kitartott. Kitartott az utolsó pillanatig, amíg a rendszerváltással össze nem omlott a zsarnoki rendszer.
A képviselő beszédét követően a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezetéből két fiatal felolvasta egyenként a forradalom veszprémi halottjainak nevét, majd vitéz Juhász Antal szavalta el a Parancsnok úr című verset. A megemlékezésen továbbá Buch Tibor, színművész énekelt, ezzel is emelve az ünnepség méltóságát.
Végezetül a megjelentek megkoszorúzták, valamint gyertyákat és virágokat helyeztek el Brusznyai Árpád emléktáblájánál.
