Kalandfilm-sorozatba illő élet áll a most 63 éves, amerikai London Steverson mögött, melynek úgy tűnik, Veszprém az utolsó állomása.
– Szerencsésnek tartom magam, amiért keresztülutazhattam az Egyesült Államokon, az egész szabad világon és keleten is. Éltem és dolgoztam New Yorkban, Washingtonban, San Franciscoban, Los Angelesben, és Juneau-ban, Alaszkában is. Jártam Japánban, Kínában, Koreában és a Fülöp-szigeteken. Elutaztam Közép-és Dél-Amerikába valamint két évet éltem a Déli Sarkon, mint mentőexpedíció-vezető az amerikai hadsereg kötelékében – mondja az amerikai nyugalmazott tiszt, aki a második afro-amerikai tagja volt az USA Partiőrségének. - Nyugat-Európa minden országában megfordultam, de Magyarországot szeretem a legjobban, mivel a feleségem magyar. Los Angelesben találkoztunk, jogot hallgatott a South Western egyetemen. Ideköltözünk, de nem a személyes boldogságunk vezérelt, a gyermekeink jövőjét tartottuk szem előtt.
A partiőrségnél
Előtte Los Angelesben éltünk, ahol nagyon könnyű fegyverhez jutni. Sosem tudhatja az ember, mikor találja el egy golyó, melyet talán nem is neki szántak. Túl sok a kábítószer az utcán és az oktatási rendszert sem találtam megfelelőnek – véli Steverson. - Amikor Magyarországra látogattunk a feleségemmel, felkeltette a figyelmemet, hogy itt nincsenek fegyverek, összehasonlíthatatlanul kevesebb a kábítószer élvező; és az általános és középiskolákban az oktatás színvonala messze meghaladja az USA szintjét. Arra a következtésre jutottunk, hogy Veszprém ideális hely lenne visszavonulni, taníttatni a gyermekeinket és élni.
Sok szeretnivaló van az Önök hazájában – folytatja a Steverson, aki a katonai pálya elhagyása után szövetségi bíróként dolgozott tovább - ezek egyike az idő. Huszonöt éven keresztül élveztem a napsütést Kaliforniában, amelyet csak néha szakított meg egy kis eső. A fák egész évben zöldek, a kedvenc növényem a kaktusz volt! Amikor korábban Magyarországra látogattunk, mindig más évszakban jöttünk. Itt a természet megmutatja az összes arcát. Szeretem a fákat, ahogy a leveleik sárga, majd barna színt öltenek s lehullnak; a havat és nézni a Balatont, mikor jégpáncélba burkolózik és szeretek nyáron úszni benne. Amerikában azt mondjuk, a változatosság „megfűszerezi az életet”.
Alaszkában
Szeretem a szabadságot, melyben itt élhetek. Nem a sajtó, vagy vallásszabadságról beszélek, hanem a személyes biztonságunkról. Éjjel-nappal teljes biztonságban érezhetem magam az utcán és ez ritka kincs – árulja el London Steverson, akit hazánkba érkezése előtt George Bush a new york-i partiőrség vezetőjévé nevezte ki.
A szövetségi bíró
Mi tehetné jobbá ezt az országot? Remélem, nem sértek meg senkit a válaszommal. Egykori jogászként tudom, miként hat a túlzott törvényi szabályozás az emberekre. Megszámlálhatatlan felesleges tiltást látok, amelyek akadályozzák a folyamatokat az országban. Nagyon sok tehetséges embert, akiket kiszorít magából a rendszer, nyugdíjba kényszerít és nem adják meg nekik az esélyt, hogy megfelelő díjazás ellenében a közjóért tevékenykedhessenek. Egy oktatási rendszert, amely szinte ingyen képezi az embereket, hogy aztán alacsony fizetésért dolgozzanak. Aprópénzre váltják a tehetséget Magyarországon. Kevesebb korlátozással sokkal dinamikusabban fejlődhetnének – fejezi be London Steverson, aki az Amerikai Kuckónak adományozta négyezer kötetes magánykönyvtárát, ezzel létrehozva a legnagyobb hazai angol-nyelvű könyvtárat.
