Gyermekkori traumái közé tartozott a megfejthetetlen kérdés hogy miért pont a nyuszi ül a fűben a tojással. Gyanús volt már akkor, hogy tán a tojásokból mégsem nyúl kel ki, a nyúlmama tévedésből üldögél rajtuk és majd kiscsibék, vagy mik jönnek ki a tojásokból. Épeszűnek tűnt az elképzelés, hogy eleve színes főtt tojásokat melenget, de érettebb gyermekkoromban már sejtettem, hogy nem is ül rajtuk, csak hozza ő a tojást húsvétkor. De miért éppen a nyuszi? Ezzel az erővel hozhatná a tyúk, vagy a strucc és ez legalább logikus lenne. Felcseperedtem és már más kérdések foglalkoztattak, miközben belenyugodtam, hogy ez a nyuszi-ügy egyike a felnőttek nagy huncutságának, amit egy ideig elhiszünk, aztán csalódunk és felnőtt korunkban nagy örömmel magunk is félrevezetjük a gyermekeinket fogtündérrel, krampusszal, Jézuskával, babát hozó gólyával és tojást tojó nyuszival.
Persze nem csak gyermeteg lelkeket izgatja a tojás és a nyúl ősi kapcsolata. Angol – mondjuk így - tojáskutatók a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában vélik felfedezni a nyulat. A legenda szerint a nyúl eredetileg madár volt, de az istennő haragjában változtatta négylábú állattá. Solymosi Sándor néprajzkutató szerint viszont félreértésről van szó.
A régi időkben ugyanis egyes német vidéken szokás volt húsvétkor gyöngytyúkot ajándékozni, a tojásaival együtt. A gyöngytyúk német elnevezése Haselhuhn, röviden csak Hasel. A nyúl neve németül Hase, s így történhetett meg a félreértés, ugyanis a Hasel és a Hase igen hasonló csengésű szavak. A tojást tojó nyulat azután a múlt század végén postai képeslapokon kezdték népszerűsíteni és valószínű, hogy ezek útján jutott el hozzánk is, kiszorítva a hagyományos húsvéti állatot a bárányt.
