A vasútállomás falára Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége (BEOSZ) 2016-ban helyezte ki azt a márványtáblát, amely tíz katona és a mozdonyvezető nevét jelzi az utókornak.
1969. január 31-én reggel történt tragédiára emlékeztet beszédében Ladiszlaidesz László, nyugállományú őrnagy, a BEOSZ elnöke. Fölelevenítette: a lenti lövészezred harckocsi százlóaljának katonái (hivatásos és sorállományúak) hazafelé tartottak gyakorlatukról. Az álló szerelvényükbe hátulról rohant bele a már fékező, de így is nagy sebességű gyorsvonat, melynek mozdonyvezetője ugyan észlelte a hibás váltóállítást, de az ütközést nem tudta elkerülni.
Forrás: lococlub.hu
A mentés azonnal megkezdődött, előbb a helybéliek, vasutasok, katonák, majd mentőautók és katonai kocsik sora szállította a sebesülteket a veszprémi kórházba, ahol a pihenőidejükről és szabadságukról berendelt és önként azonnal jelentkező orvosok és ápolók is gyorsan megérkeztek.
Az adatok szerint az álló (katonai) szerelvényen azonnal elhunyt nyolc katona, később a kórházban újabb kettő, továbbá a mozdonyvezető. Az életveszélyes, súlyos és könnyebb sérültek száma a két vonaton összesen 64 volt.
Megemlékezők a herendi vasútállomáson. Középen a túlélő Horváth család utódja
A megemlékezésre Nagykerekiből eljött az egyik túlélő, Balogh Zsigmond fia és családja (fia állomásfőnök, unokája, Patrik pedig katona lesz).
Végezetül a család, majd a Simon-Jójárt Sándor nyugállományú ezredes, a Magyar Tartalékosok Szövetségének Veszprém megyei elnöke, Soós Lajos, a Veterán Ejtőernyősök és Repülősök Egyesületének elnöke, a BEOSZ és más katonai szervezetek képviselői, vasutasok, magánszemélyek koszorúzták meg az emléktáblát.
Zatkalik András
