Először is csupán több órás huzavona után, az Országos Választási Bizottság (OVB) egymásnak ellentmondó döntéseit követően kerülhettek nyilvánosságra az eredmények. Mindez annak volt köszönhető, hogy a választás előkészítése során az államigazgatás illetékes szervei nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy a négy évvel ezelőtti arányokhoz képest mintegy 8 ezerrel több választó – összesen 66 ezer) jelezte, hogy lakóhelyétől távol, Magyarország területén kíván szavazni. Az eredmény ismert: kígyózó sorok, bohózatba illő jelenetek az OVB ülésén, internetes blogok révén terjedő nem hivatalos eredmények…A kínos esetnek két tanulsága biztos van: egyrészt elodázhatatlan az egyébként is több sebből vérző választójogi törvény felülvizsgálata, másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az internet világában lejárt az ideje a kampánycsend jelenlegi formájának.
Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy a végül hivatalos formát öltött választási eredmények tanúsága szerint – egészében véve összhangban a legtöbb közvélemény kutatóintézet előzetes felmérésével – a FIDESZ-KDNP pártszövetség elsöprő győzelmet aratott, amelynek arányai, valamint a második forduló előtt kirajzolódó erőviszonyok azt jelzik, hogy az elmúlt húsz év során első alkalommal egy párt (illetve formálisan egy választási szövetségnek) önmagában is felhatalmazást kaphat a választóktól a parlamenti mandátumok kétharmadának a megszerzésére. A „bűvös kétharmad” elérésének lehetősége már az első forduló előtt meghatározta a kampány tematikáját és kommunikációját, kiegészülve azzal, hogy vajon az MSZP vagy a JOBBIK szerzi-e meg a második helyet, továbbá három, négy, vagy éppen öt parlamenti párttal kell számolni a jövőben, azaz teljesülnek-e a Lehet Más a Politika (LMP) és az MDF várakozásai?
Az eredmények – 99%-os feldolgozottság és 64, 35%-os részvétel mellett az alábbiakban az alábbiakban foglalhatók össze:
Listás szavazatok (%) Egyéni mandátumok (db) Listás mandátumok (db)
Fidesz 52,76 119 87
MSZP 19,3 0 28
Jobbik 16,07 0 26
LMP 7,43 0 5
MDF 2,65 0 0
Az összefoglalásból kitűnik, hogy négypárti parlamentünk lesz: az MDF 20 év után búcsúzik, két új parlamenti párt lép a porondra (JOBBIK, LMP), míg a „törzsgárdista” FIDESZ-KDNP és az MSZP közötti erőviszonyok radikálisan megváltoztak. Az utóbbi nyolc évben kormányzó baloldali párt 2006-hoz képest 1,3 milló szavazót veszített, és jelen állás szerint a potenciális „váltópárt” szerepkörétől is távol került. Szerény sikerként legfeljebb azt könyvelhetik el, hogy viszonylag kis különbséggel bár, de sikerült végül megelőzniük a rövid idő alatt meghatározó politikai erővé vált JOBBIK-ot, valamint – legalábbis elméletileg - van némi esélyük a FIDESZ kétharmados többségének megakadályozására.
A választás első fordulójának nagy nyertese a FIDESZ-KDNP választási szövetség. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy már az első fordulóban megszerzett 206 mandátummal biztosította a kormányzáshoz szükséges többséget (minimálisan 194-re lenne szükség), ebből 119-et egyéni választókerületben szerezve, ahol így nem fog második fordulóra sor kerülni. Ez egyben azt is jelenti, hogy nyitva marad 57 egyéni körzet (mandátum) sorsa, amelyekben azonban 2 választókörzet kivételével (Buapest, XIII. kerület) fideszes jelölt áll az élen, számos esetben közel az 50%-os szavazati arányhoz. Egy másik megközelítésben az 57-ből legalább 6 körzetben kellene az MSZP-nek vagy a JOBBIK-nak nyernie ahhoz, hogy meggátolják a FIDESZ minimum 258 mandátumra épülő kétharmados parlamenti többségét.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy április 12-étől a kampánygépezetek újabb fokozatra kapcsolnak – több elemző szerint az igazi kampány valójában csak most kezdődik el igazán -, amelynek tengelyében az immár „mágikussá” vált parlamenti kétharmad megszerzése vagy megakadályozása áll majd. Az leghevesebb párharcok részben Borsodban – ahol a JOBBIK igen jelentős pozíciókat szerzett, 10 egyéni választókerületben lesz második forduló -, valamint a fővárosban várhatók. Utóbbi esetben könnyen az LMP szavazói tölthetik be a mérleg nyelvének szerepét: a Budapesten összességében 12,8%-ot szerzett párt jelöltjei több körzetben 15-20%-os eredménnyel állnak a harmadik helyen. Ezzel kapcsolatban számos kérdés merülhet fel, de ezek közül az LMP jelenlegi, felfelé ívelő, önálló arculatot mutató pozíciójában nem tartjuk reális lehetőségnek részükről az MSZP javára történő visszalépést. Sokkal izgalmasabb feladvány, hogy vajon a szavazókban vajon melyik érzület kerekedik felül: a „győzteshez húzás”, ami a második fordulót követően a FIDESZ kényelmes kétharmados többségét eredményezheti, avagy pedig egyfajta kompenzációs igény, ami a túlzott hatalomkoncentrációtól való félelemből sarjad.
Vannak tehát még bőven nyitott kérdések, de az már most kijelenthető, hogy alapvető változások következtek be a magyar politikai rendszer erőviszonyaiban, pártszerkezetében, a szavazói magatartásokban, és talán a politikai kultúrában is. A folyamatok végső mérlegét azonban csak két hét múlva, a kérdőjelek megszűnését követően tudjuk igazán megvonni.
