Azt mondják, az embereket, kétféle módon lehet motiválni: ostorral, vagy répával. Vagy a jutalmat és az elérendő célt lebegtetjük előttük, vagy azt, amit szeretnének elkerülni. Nincsenek tiszta, ilyen, vagy olyan típusok, helyzettől függően mindenkinél más működik. Milyen furcsa és kimerítő lenne, ha mindenkit ostorozni és a félelmeivel kellene szembesíteni ahhoz, hogy változzon. Tim Ferris író és életmódguru szerint azonban ha a céljaink helyett a félelmeinkre koncentrálunk, sokkal könnyebben hozhatunk meg nehéz döntéseket, végső soron pedig az életünk is könnyebbé válik. Elsőre talán érdekes megközelítés ez, de mint később kiderül, nem egészen arról van szó, hogy egész életünket félelmeinktől gúzsba kötve éljük.
Ferris egy TED-es videóban azt mondja, a legnehezebb döntések, amelyeket a leginkább félünk meghozni, megmondani, megkérdezni, gyakran pont azok, amiket a leginkább meg kell tennünk. Hogyan tehetjük ezt egyszerűbbé? Ferris erre a sztoikus filozófiából kiindulva hoz ötleteket, és mondja azt, hogy elsősorban azt fontos meghatároznunk és látnunk, hogy mi az, ami tőlünk függ, és mi az, amire nincs ráhatásunk. A kettőt szét kell választanunk, és kizárólag az előbbire kell fókuszálni. -Ez csökkenti az érzelmi reagálást, ami bizonyos helyzetekben aduász lehet-mondja.
Az, hogy persze félelmeink valósak-e, nem mindig egyértelmű, hisz leginkább a korábbi tapasztalatainkra támaszkodunk, és folyamatosan projekciókat gyártunk a jövőre vonatkozólag. Minden, és szinte bármi egy nap alatt változhat, és utáni úgyis jön valami más. Mindenképp elgondolkodtató, és az előadásban Ferris sem véletlenül idézi Senecát, aki azt mondja: "Gondolatban sokkal gyakrabban szenvedünk, mint a valóságban.”
Tim ennek az idézetnek a hatására kezdte el gyakorolni a "premeditatio malorum"-ot, vagyis előre elképzelni a lehetséges rosszat. Vagyis: ez a legrosszabb eshetőségek részletes elképzelése, azoké a félelmeké, amelyek meggátolnak a cselekvésben. Egy saját, 3 oldalból álló írásbeli módszert is kidolgozott erre.
Az első a „mi lenne ha...?” oldal, ami értelemszerűen azokat a dolgokat tartalmazza, amitől félünk és nyugtalanít bennünket. Ha ez megvan, három oszlop következik: a meghatározásé, a megelőzésé és a megjavításé. A második oldalra az előnyöket írjuk fel, vagyis azt, hogy mi lenne az előnye egy próbálkozásnak vagy egy részsikernek. Itt a félelem leküzdésére és az előnyökre kell koncentrálnunk. A harmadik oldalra, ami talán a legfontosabb, azt írjuk fel: "Az elszalasztott lehetőségek ára. Vagyis: kérdezzük meg magunktól, ha ezt nem teszem meg, ha most nem döntök, és máskor sem, hasonló helyzetekben, milyen lesz az?
„ Jók vagyunk abban, hogy elképzeljük, mi bajunk származhat, ha kipróbálunk valamit, például fizetésemelést kérünk. Amit viszont sokszor nem veszünk figyelembe, az a status quo ára, hogy ha semmi nem változik. Kérdezzük meg magunktól, ha ezt nem teszem meg, ha most nem döntök, és máskor sem, hasonló helyzetekben, milyen lesz az életem 6 hónap, 12 hónap, 3 év múlva?” -mondja Ferris a videóban. Állítja, ezt a gyakorlatot negyedévente elvégzi, és az összes szörnyű katasztrófát sikerült elkerülnie az életben.
Nem csodaszer
A módszer persze nem csodaszer, és ezt Ferris sem állítja, de mindenképp érdekes megközelítése a döntéseink befolyásolásának. Azt is mondja, számos ember volt rá hatással élete során, különösképp a modern sztoikus, Jerzy Gregorek, aki szerint „könnyű döntések, nehéz élet. Nehéz döntések, könnyű élet".
„A nehéz döntések azok, amiket a leginkább félünk meghozni, megkérdezni, elmondani, de ezek azok, amelyeket a legfontosabb megtennünk. A legnehezebb kihívások és problémák megoldása soha nem lesz kellemes beszélgetés, sem önmagunkkal, sem másokkal” -bíztat minket arra Ferris arra, hogy gyakran kérdezzük meg magunktól életük során: mely területén érdemesebb inkább a félelmeket meghatározni, mint a célokat? És Seneca szavait is mindenképp érdemes felvésni: gondolatban sokkal gyakrabban szenvedünk, mint a valóságban.”
A cikk alapjául szolgáló teljes előadás ide kattintva tekinthető meg.
Címlapfotó: Freepik
