A Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai – a 2023-as Európa Kulturális Főváros rendezvénysorozathoz kapcsolódó, a Veszprémi Főegyházmegye számára a várnegyed felújítására megítélt jelentős kormányzati támogatásból – 2022. februárjában kezdték meg a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság közvetlen megbízásából a „Veszprémi Vár területén található műemlékegyüttes felújítása és fejlesztése” elnevezésű beruházás keretében a Szent György kápolna környezetét érintő teljes felületű megelőző feltárást is – tette közzé weboldalán a Veszprémi Érsekség.
Fotó: Veszprémi Érsekség
A területen 1957-ben már H. Gyürky Katalin is végzett régészeti kutatásokat, amelyeknek célja a korábban megtalált kápolna romjainak feltárása volt. A kápolna körül csak árok-szerűen vizsgálták meg ezeket a falakat, így akkor nagyon sok mindent, többek között az őskori rétegeket, sok temetkezést nem találtak meg és nem tártak fel. A jelenleg zajló kutatás segítségével azonban nagy felületen vizsgálhattuk meg a területet, így a korábban fel nem tárt jelenségek is előkerültek.
A kutatott terület középpontjában az a Szent György kápolna áll, amely már a 10. században is létezett, a 13. században pedig elpusztulása után újjáépült. A kápolnától nyugatra található részen egy dongaboltozatos épületnek a visszabontott falai kerültek elő a feltárás során. A dongaboltozatos helyiséghez tartozó épület, és a mellette álló háromszögű építmény falai a 16-17. században épültek a kápolna mellé. Ezt az alapján feltételezzük, hogy ennek a dongaboltozatos helyiségnek megvolt a ledöngölt agyagos padlószintje, amelyből egy 1625-ös dénár került elő. Amikor elbontottuk a helyiség padlóját, alatta két olyan középkorra keltezhető sírt találtunk, amelyek a székesegyház tájolásával megegyeztek. Sajnos mellékletük nem volt. A padló és a középkori sírok alatt a bronzkorban és a vaskorban is lakott várnak a vastag humuszrétege került elő. Amikor az őskori réteget elbontottuk, egy sziklába vájt sírt találtuk a terület északnyugati sarkában. Szintén ebből az időszakból származhatnak azok a sziklába vájt gödrök, amelyek a sír mellett kerültek elő. Hogy mire használhatták ezeket a gödröket, azt egyelőre ekkora felületből nehéz megállapítani. Bízunk benne, ha később további területek kerülnek vizsgálat alá, akkor akár valamilyen összefüggés, szerkezet is kirajzolódhat ezen objektumok között.
Fotó: Veszprémi Érsekség
Az egykori Szentlélek kápolna területén, a kápolna és a székesegyház között, a felbontott burkolatot alatti modern feltöltésből már nagy számban kerültek elő embercsontok. Az előkerült csontokhoz tartozó középkori temetkezéseket az itt futó közművek fektetésekor bolygatták meg. Bizonyos területeteket szerencsére ekkor nem érintettek, így sikerült feltárnunk bolygatatlan sírokat is. Nagyon sok, már biztosan a középkori székesegyház tájolásához igazodó temetkezéseket találtunk. Ezzel egy időben a románkori székesegyház fala alatt is előkerült egy temetkezés, ami biztosan – ez alapján – korábbi.
A kápolnától keletre lévő területen az egykori középkori székesegyház középkori keresztházának falait találtuk meg. Ez azért érdekes, mert eddig nem volt biztos, hogy ez a keresztház jobban kinyúlt a Szent György-kápolnához, és a 13. századi Szent György-kápolnát ehhez a keresztházhoz építették hozzá. A jelenlegi kutatással azonban bizonyossá vált, hiszen egy nagyon szép, a sarkán faragott kváderkövekkel megerősített, kőfal került elő, melynek látszik a becsatlakozása, sajnos azonban ezt a korábbi közművek fektetésekor három helyen is átvágták, de így is jól kiszerkeszthető. Az ásatás során bizonyossá vált, hogy a keresztházat az őskori földsáncba építették bele, nagyon vastagon maradtak meg ennek a sáncnak a rétegei. Gyönyörű kerámiák kerültek elő belőle, úgy, hogy egész edényeket lehet majd összerakni. Ezen a részen is kerültek elő sziklába vájt objektumok, igen gazdag lelet anyaggal.
Fotó: Veszprémi Érsekség
Az új épületnek az alapozásait mindenhol figyelembe vettük, hogy hol fognak elhelyezkedni, például a legtöbb temetkezés az alapozások helyén van, de ezeket dokumentálást követően felszedjük. Az rendkívül fontos a jelenlegi alapozások végleges megtervezésekor, hogy azokat a falakat, amelyek most előkerültek, elkerüljék az alapok. Mindenhol, ahol nincs fal, ott lementünk a természetes sziklafelszínig, így, oda biztonságosan lehet alapozni.
Meglepetésként ért minket, hogy a jelenlegi védőtetőt nem csak pillérekre támasztották le, hanem egy beton vályú van végig a két oldalon, ami sok temetkezést sajnos megbolygatott. A kápolna és a székesegyház közötti területen a csapadék elvezető akna és maga a csatorna miatt ott is több bolygatott sír és rengeteg embercsont volt.
Fotó: Veszprémi Érsekség
Ha a betonvályú is el lesz bontva, akkor régészeti megfigyelés keretében az alatta maradt őskori sáncréteget lehet csak feltárni, mivel a vályú alja már a sziklára támaszkodik.
