Hetvenhat éves korában, hosszú betegség után Budapesten péntek hajnalban elhunyt Popper Péter. A pszichológus, író kiadója szerint már állandó orvosi kezelésre szorult, de az utolsó pillanatig dolgozott.
Popper Péter 1933 november 19-én született Budapesten, felsőfokú tanulmányait az ELTÉ-n, és Moszkvában a Lenin Intézetben végezte. Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán helyezkedett el, majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett.
1963-tól a SOTE Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, 1969-ben a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-tól kinevezték docensnek, 1984-ben pedig egyetemi tanárnak.
Popper az Antall-kormány alatt elhagyta az országot és az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora lett. 1994-1996 között viszont hazatért, és Horn Gyula miniszterelnök egyik személyes tanácsadója lett. 1997-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, illetve a MUOSZ újságíróiskolájában is tartott előadásokat.
Könyveivel, tévés szerepléseivel az egyik legismertebb magyar pszichológus lett, szakterülete voltak a beilleszkedési zavarok, a pszichoterápia, és a valláspszichológia. Popper Péter foglalkozott a szépirodalommal is, három színdarabját mutatták be a nyolcvanas években.
"Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az" - nyilatkozta tavaly a Népszabadságnak Popper az öregségről, és a halálról.
