Tulassay Tivadar akdémikus, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke felidézte: negyed évszázaddal ezelőtt azért hívták életre az ösztöndíj-programot, hogy a kutatás kíváncsiságával “megferőzött” fiatal generáció olyan támogatást és lendületet kapjon, amely révén későbbi életüket a kutatás és a tudomány oltárára helyezhetik.
Mára a Bolyai az Akadémia legnagyobb presztizsű ösztöndíj-programjává vált, az elmúlt negyed évszázadban 4400 kutató vett részt benne – ez egy rendkívüli intézményrendszer, büszkék lehetünk azokra, akik annak idején megálmodták és azokra is, akik azóta működtetik. Tulassay hozzátette: ez emberfeletti munka, évente nyolcszáz pályázatot bírálnak el, a próbálkozók közül 160-an részesülhetnek támgoatásban, a hároméves támogatási ciklusok pedig azt jelentik, hogy egyidőben mintegy ötszáz fiatal kutató ügyes-bajos dolgait kell egyengetniük az Akadémia titkárságán dolgozóknak, akik nagy odaadással és emberséggel foglalkoznak a fiatalokkal.
A kedd délutáni, Veszprém megyei egykori ösztöndíjasok jelenlétében megrendezett találkozó nyitóelőadásában Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja emlékezett vissza ösztöndíjas éveire. Gelencsér az elsők között, 1998-ban nyerte el a kitüntető támogatást, mely révén a Mészáros Ernő vezette kutatócsoporthoz csatlakozhatott Veszprémben, akik a levegőkémiával foglalkoztak.
A későbbi rektor kutatói pályafutásának – legalábbis a publikációk számát tekintve kétségtelenül – egyik legaktívabb időszaka volt az a három év, amit azonban nehéz önmagában vizsgálni, hiszen az itt megfogant ötletek, irányok alapvetően befolyásolták a kutató későbbi munkásságát, az ekkor elültetett magok később szöktek szárba. Gelencsér András az ösztöndíj-program tudományos jelentősége mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az közösségek kialakulásához is vezetett, amik aztán szintén meghatározók az ember életében.
Az ösztöndíj-program névadója Bolyai János magyar matematikus (1802–1860), a nemeuklideszi geometria megalkotója, akinek munkássága alapjául szolgált a tudományág 20. századi fejlődésének.
