Beszéljünk a gyerekkoráról: milyen hatások érték, amelyek Ön szerint meghatározták későbbi pályáját, munkásságát?
Gyulafirátóton születtem, a Séd-patak partján, amelynek közelében egy dombon áll a katolikus templom. Utóbbit csak azért emelem ki, mert katolikus családban nőttem fel, de ha most jobban belegondolok, még a kertben lévő diófa is nagy hatással volt rám, amelyet nagyapám ültetett, s amelynek árnya alatt gyűlt össze a nagycsalád ünnepnapokon. Erről egy novellám is született, Rege a vén diófáról címmel. Édesanyám sváb családból származott, és miután sokat foglalkoztam családtörténettel, hiszen érdekeltek a gyökereim, kiderült számomra, hogy apám pedig szlovák származású.
Édesapám olvasó ember volt, és mivel állami ösztöndíjasként állandóan otthon kellett tanulnia, ezért ennek a „tevékenységnek” nagy becsülete volt a gyermekei szemében. Ő vette észre, hogy megszállottan írogatok általam kedvelt dalszövegeket, így a gép- és gyorsíró iskolába írattak be.
Később levelezőn végeztem el a gimnáziumot, miközben adminisztrátorként dolgoztam. Húszéves koromban – öt év helyett egy év alatt - letettem gyors- és gépírástanítói vizsgáimat, és azonnal felvettek a veszprémi Közgazdasági Technikumba. A tanítás mellett levelező tagozaton megszereztem az egyetemi diplomát is magyar-könyvtár szakon.
Mi kellett ahhoz, hogy valaki jó gyorsíró lehessen?
Magas szintű ismeretet igényel, el kell sajátítani egy külön jelrendszert. Jelképes jelölések vannak, ez felgyorsítja az írást. Adódik tehát, hogy a helyesírási szabályrendszert felrúgjuk, megszegjük. Fontos még tudni, sztenográfiából rengeteg rövidítést és a rövidítési szabályt is ismerni kell, és jó memória, figyelemkoncentráció és analógiás gondolkodás is szükségeltetik: egyidejűleg mást hall az ember, mint amit ír. Vagyis egyfolytában le vagyunk maradva, én kb. 10 szót tudtam fejben tartani, innen követtem az élő szöveget, amellett, hogy közben rögzíteni kellett a szöveg hangzó részét.
Hogy néz ki egy nemzetközi gyorsíró verseny?
Azon országok számára, amelyek jelentkeznek a versenyre, elküldik a szöveget, amelyet minden nemzet lefordít a saját nyelvére. Egy adott szempontrendszer alapján szótagolják, percekre bontják, amelyet diktálás után folyóírásba át kell tenni, s azután ezt a zsűri értékeli. A folyóírás sebessége kb. 40-45 szótag, beszédgyorsírásból a legjobb eredményem 437 szótag volt egy perc alatt. Ez már hihetetlenül gyors beszéd, külön diktáló kell hozzá. Csak megjegyzem, hogy az első magyar gyorsíróversenyen Kossuth Lajos volt a diktáló, de akkor még sokkal kevesebb volt az élőbeszéd sebessége, mint a felgyorsult életritmus miatt manapság. Sajnos kezd eltűnni ez a szaktudás, sokan kérdezik, hogy mi szükség van még rá. A gyorsírás tanulása fejleszti a gondolkodást, hiszen a matematika tantárgyhoz hasonló nehézségű. Olyan ez, mint az ének: arra mi szükség? Egyértelmű, hogy alapvetően nélkülözhető lenne, mégis kell!
Már-már művészetként tekint a szakmára?
Igen, mondhatjuk ezt. Tanítottam is, így nem csak a magam sikereire vagyok büszke, ti. egykori tanítványom, Rodbenbücher Katalin többszörös magyar bajnok, kétszeres ifjúsági világbajnok volt. Nagyon nagy felelősséggel járt gyorsírónak lenni, mert ha a munkahelyen valamit félreértett, esetleg elrontott a jegyzőkönyvvezető gyorsíró, abból nagy gubancok, akár anyagi károk is keletkezhettek.
Kell tehát e munkához megfelelő intelligencia, műveltség, jó helyesírási készség és fogalmazási készség is. Érdekes, hogy voltak, akik lenézően viszonyultak a szakmához, holott a sztenográfia fénykorában ennek magas szintjét doktorok, főiskolai tanárok művelték, a Parlamentben ma is egyetemi, főiskolai végzettséggel dolgozhatnak.
Sokan tájékozatlanságból a magas fokú gyorsírást a kabaréjelenetek valami titkárnőivel azonosították, aki szép, de nem feltétlen okos. Csak példaként mondom, amikor a gyorsíró szövetségtől – amely magasan kvalifikált gyorsírókat alkalmazott – egy másik cég vette át a parlamenti gyorsírást átlagos képességű alkalmazottakkal, akkor a Hócipő egy rovatot nyitott a humoros jegyzőkönyvi elírások számára.
Miért szorult vissza a gyorsírás használata a gyakorlatban?
Főként a technikai fejlődés miatt. Sok munkahelyen azt gondolják, hogy a magnó helyettesítheti a gyorsírást. Ám teljesen nem tudja, hiszen például egy jegyzőkönyv készítésekor a gyorsíró jegyzőkönyvvezető már eleve kihagyja azokat a dolgokat, amelyeket lényegtelennek tart. A rövidített jegyzőkönyvben muszáj szelektálni. Amikor készíti az ember, aláhúzza a lényeget, majd átfogalmazza. A Parlamentben, konferenciákon, kongresszusokon más a helyzet, mert ott teljes jegyzőkönyv készül, tehát a szöveget közel száz százalékban rögzíti a gyorsíró. A jegyzőkönyv elkészítése rendkívül igényes és hosszadalmas feladat.
Mondana egy gyakorlati példát, ami valamiért különösen emlékezetes volt munkássága során?
Még az előző érában történt, hogy egy magas beosztású politikus látogatott el a megyébe. Az értekezletet az Anna hotelben tartották, egy nagy teremben, ahol akkoriban még nem volt hangosítás, s eszméletlen rosszul lehetett érteni a jelenlevők és a politikus hozzászólását is. Az újságíró, akinek muszáj volt leadnia hiteles anyagot, teljesen kétségbe volt esve, de azért – máig sem tudom, hogyan - elkészült a tudósítás. Megjegyzem, parlamenti gyorsíróként történt meg velem és egy idős kollégával az a humoros eset, hogy megszólalt a mellettünk ülő képviselő: Te hallottál valamit? Nem – válaszolta a jegyzőkönyvvezető kolléga -, de majd benne lesz a jegyzőkönyvben. Ez a Parlament egyik legnagyobb termében történt, amely eléggé visszhangos, s akkor még nem volt hangosítás. Tanári munkám mellett egy ideig parlamenti gyorsíróként is tevékenykedtem. Nagy élményt jelentett a rendszerváltás idején jelen lenni és rögzíteni az elhangzottakat.
Minden egyes lélegzetvételt le kell írni?
Igen, egy jegyzőkönyv elkészítésékor ezekre nagyon oda kell figyelni, amennyiben befolyásolja, vagy esetleg megzavarja az ülés menetét, hangulatát. Minden közbeszólást, de a nevetést, káromkodást is rögzíteni kell, szó szerint szükséges leírni. Olyankor a latin ’Sic’ szót is mellé biggyesztettük a jegyzőkönyvben, amelynek jelentése, betű szerint.
Nagy felelősség…
Miután a munkahelyeken a jegyzőkönyv alapján folyik tovább a munka, s főként a parlamentben a későbbi korok tájékoztatására is szolgál, igen nagy a gyorsíró felelőssége.
