Ágnes a Dnipro Országos Ukrán Kulturális Egyesületen keresztül vette fel a kapcsolatot a Veszprémbe érkező ukrán családokkal, hogy férjével közösen a szakmájukon keresztül is segítsék őket. Ahogy Ágnes fogalmazott: „Mindenféle tárgyi segítségen túl fontosnak gondoltuk, hogy a szakmánkon keresztül is adni tudjunk. Amikor megtudtuk, hogy milyen sok menekült van a városban, rögtön tudtuk, hogy tenni kell valamit.
Én nem csupán színész, illetve színházpedagógus vagyok, hanem pszichológus is, tehát a mentálhigiénés foglalkozások egyáltalán nem állnak tőlem távol.
Nagy igény volt ezekre a vasárnapi találkozásokra, több, mint húszan vannak, és folyamatosan jönnek újak. Négyévesektől egészen a tizenévesekig vannak, ezért két részre szedtük a társaságot korosztály szerint. Amíg az egyik csapattal játszunk, addig a többiek kint beszélgetnek, rajzolnak, origamiznak.”
Arról, hogy miért éppen a Pannon Színitanodában vannak a foglalkozások, Ágnes a következőket mondta: „A Pasztával szoros kapcsolatban állok, a közeljövőben egy pályázat keretén belül foglalkozást is vezetek majd, és amikor helyszínt kerestem a vasárnapi találkozásokra, rögtön a Paszta vezetője, Komáromi Sándor jutott az eszembe. Szerencsére elsőre igent mondott, támogatta az ötletet.”
Ágnes kérésünkre beszámolt arról is, milyen jellegű foglalkozásokat kell elképzelni: „Öröm látni, ahogy a zárkózott kapucnis gyerekek szépen lassan kinyílnak. Fizikai színházi technikát alkalmazunk, vagyis rengeteg mozgásos gyakorlat van, mindez persze játékosan. Sokat foglalkozunk a testtel, a koncentrációs gyakorlatokkal, de a színjátszó második felében már színészkedni is szoktunk, nagyon élvezik.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire bátrak lesznek, meglepően ügyesek.
Mindennél fontosabb, hogy egy biztonságos, támogató közeget nyújtsunk a gyerekek számára. További terveink, hogy a nyáron napközis tábort szervezzünk, ez még egyeztetés alatt áll.”
