– Hogyan kerültél kapcsolatba a színészettel?
– Először is egy barátom, Kamy kezdett el foglalkozni a filmrendezéssel, utána több filmben is együtt dolgoztunk. A mostani szerepre is ő kért fel engem.
– Rendelkezel valamilyen előképzettséggel, vagy amolyan ösztönös őstehetségként játszol a vásznon?
– Ezt még csak „öntehetségből” teszem, sajnos képzettséggel nem rendelkezem.
– A jövőben szeretnél a színészkedéssel hivatásszerűen is foglalkozni?
– Igen, mindenképp meg szeretném jelölni a színművészeti egyetemet és további filmekben játszani.
– Csupán 16 éves vagy, és ez már a második nagyjátékfilmed, mi fogott meg igazán a színészetben?
– A folyamatos pörgés, az, hogy mást alakíthatok, kipróbálhatom, milyen egy másik ember élete.
– Mesélj a filmstúdiódról, amely alkalmaz! Milyen lehetőségeitek vannak, milyen tekintetben vagytok versenyképesek a nagyobb fővárosi stúdiókkal szemben?
– Hogyha az igazat kell megvallanom, akkor nincs filmstúdiónk. Még!!! A rendezőm vágja és szerkeszti a filmeket a saját számítógépén. De még így is az amatőr filmek körében szinte mi vagyunk a legjobbak.
– Mely eredményeitek igazolják ezt?
– Két komáromi első hely és egy budapesti Országos Filmszemle 1. helyezés az Ösvény című filmünkkel. És most fogunk nevezni a tizenötödik amatőr diák filmszemlére Budapesten az új filmmel.
– Mire számítotok ott?
– Reményeink szerint még egy első helyezésre. Tavaly azt mondták, hogy nem fognak jókat mondani, mert minek dicsérjenek. Ahhoz képest-agyba főbe dicsértek, és azt mondták, jövőre várják az új alkotást. És csak nekünk mondták ezt.
– Miről szól a most megjelenő filmetek?
– Egy 16 éves srác életéről, akinek mindene a sport és a motorozás, ám egy baleset eredményeképpen tolókocsiba kényszerül.
– Személyes élmény, tapasztalat ihlette a forgatókönyvet, vagy teljen a képzelet szüleménye a történet?
– Itt, Herenden is van egy tolószékes srác, Zsolt, aki a rendezőm, Kamy személyes barátja már régóta. Én csak most ismertem meg, és ő már nagyon szeretett volna egy ilyen filmet.
– Mennyiben egyezik a herendi srác története a filmbeli karaktereddel?
– Sok mindenben, vele is motorral történt a baleset, s neki is mindene volt a sport.
– Mennyire volt megrázó beleélni magad az ő karakterébe?
– Nagyon, de biztos nem úgy, mint egy igazi tolószékesnek, mert én bármikor kiszállhattam belőle, ők viszont nem tudnak.
– Megváltozott benned a tolószékesekről kialakult véleményed?
– Teljesen. Megértettem valamelyest, hogy mit is éreznek: például Zsolt azt mesélte, hogy a boltban hangosabban beszélnek vele. Nem érzik azt át, hogy ő csak tolószékes, s nem süket. Megkülönböztetik őt. De vannak olyanok is, akik elfordítják a fejüket, rá sem mernek nézni, annyira sajnálják. De akadnak szerencsére olyanok is, akik nagyon segítőkészek.
– A valós életedet is beárnyékolta egy szörnyű tragédia, hiszen a közelmúltban elvesztetted édesanyádat. A filmezés, színjátszás segít túllépni a történteken?
– Valamennyire segít elfelejtetni, de túllépni ezen, azt hiszem, nem lehet. Ehhez évek, sőt évtizedek kellenek
– Kicsit vidámabb vizekre evezve: mik az álmaid? Mit szeretnél elérni a filmiparban?
– Mindenképpen minél magasabbra szeretnék feltörni. Amit nagyon szeretnék elérni, az az országos hírnév, s hogy felfigyeljenek ránk, micsoda tehetségek is vannak itt.
– Úgy érzed, hogy a vidéki tehetséggondozás a filmiparban elmaradott?
– Igen, teljes mértékben, hiszen nagy tehetségek vannak itt is, és talán a többi vidéki városban is. Nem biztos, hogy lesz is belőlünk valami. Itt mázli kell, hogy valaki észrevegyen minket.
– Mégis, hogyan jöhetett létre ez a film? Kiknek a segítsége kellett hozzá? Vannak esetleg már támogatóitok?
– Többen támogattak minket, szakmai segítségünk is volt, s persze Zsolt, aki megmutatta, hogyan kell élethűen mozogni a tolószékkel.
– Voltak szakértők, akik segítettek a munkátokban, mit kellene esetleg jobban, máshogy csinálni?
– Nem, mert Kamy nem engedett beleszólást a produkcióba, de ha valamit mondtak, hogy jobb lenne, megpróbáltuk kihozni a legjobbat. Szerintem tuti sikerült is.
– Gondolom, a színészkedés rengeteg teendővel jár. Hogy sikerül ezt összehangolni az iskolával?
– Elég nehezen, hétvégén például reggel 9-től este 6-ig forgattunk, s így elég nehéz volt tanulni, de erre szánom az életem, a legjobb akarok lenni.
