A II. világháborúban 10 milliós nagyságrendben vetettek be csak Magyarország területén különböző típusú és gyártmányú robbanótesteket. Az akkor tömeggyártásban készült pusztító eszközök közül viszont nagyon sok nem végezte be küldetését a háború idején különböző okokból, hanem évtizedekre a föld alá, vagy más elhagyatott helyre kerültek és ott szunnyadtak, olykor több kiló, vagy akár tonnányi robbanóanyaggal a belsejükben, élesített gyújtószerkezettel.
Habár a világháború közel egy emberöltővel ezelőtt véget ért, a kapitulációval és a békeszerződések aláírásával a fel nem robbant bombák fenyegetése nem szűnt meg. Olyannyira nem, hogy a Magyar Honvédség berkein belül egy speciális egység, az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tagjai arra tették fel az életüket, hogy hatástalanítják, majd megsemmisítik biztonságos körülmények között a háború utolsó pusztító hagyatékait is.
Ők voltak azok, akik augusztus 9-én a Veszprémben megtalált 500 kg-os légibombából is úgy szerelték ki a gyújtószerkezeteket, majd szállították el a városból a hatástalanított robbanótestet, hogy semmiben és senkiben nem esett kár.
Azon a keddi délelőttön két tűzszerész guggolt a bomba mellé, miközben körülöttük a város 500 méteres körzetben ki lett ürítve, de alig pár óra elteltével már egy hatástalanított bomba hevert a katonai teherautó platóján.
Cikkünkben Gajdos Milán hadnagy, az ezred kommunikációs vezetője beszélt a tűzszerészek munkájáról, hogy ki alkalmas arra, hogy ezt a hivatást válassza, valamint, hogy hány ilyen robbanótest fölött sétálhatunk el még minden nap.
Gajdos Milán a veszprémi légi bomba hatástalanításakor
A hadihajók és a tűzszerészek kapcsolata
A köznyelvben csak tűzszerészként hivatkoznak rájuk, de, ha a hivatalos formához ragaszkodunk, akkor Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredként említjük őket. Ez pedig magával is vonja az első tisztázásra váró kérdést, miszerint mi köze van a hadihajóknak a tűzszerészekhez? Gajdos Milán a válaszhoz egyből történelmi távlatokba helyezi a tűzszerészek munkáját.
A II. világháborúban rengeteg vízi aknát vetettek repülőkről a Dunába és a Balatonba. A világégés után évtizedeken keresztül zajlott ezeknek a veszélyes eszközöknek az ártalmatlanítása, amelyet hadihajós katonák végeztek. Ma már elmondható, hogy a hazai élővizek aknamentesek, ugyanakkor számos különböző robbanóeszköz szunnyadhat még a folyók, tavak, illetve patakok medrében. Ezeknek a lövedékeknek a kiemelését és hatástalanítását célzó tűzszerész műveleteket támogatják a hadihajós katonák a jelenkorban.
Hogy ez az együttműködés milyen gyakori, arra Gajdos Milán több példát is hozott a közelmúltból. Tavaly a Lánchíd felújításának előkészületei során találtak több nagy tömegű szovjet légibombát is a Duna mélyén, ezeket az alakulat egyik tűzszerész naszádjának segítségével hozták felszínre a tűzszerész búvárok és már a hajón hatástalanították őket, majd ugyancsak vízi úton szállították el. 2019-benpedig Budafoknál, szintén a Duna medréből került elő két darab, egyenként 1 tonnás amerikai légibomba élesített gyújtószerkezettel. A művelet sikerességét ebben az esetben is a tűzszerész és hadihajós katonák együttműködése biztosította.
Ki válhat tűzszerésszé?
„Elsősorban katonának kell lenni” - adja meg a gyors választ Gajdos Milán a kérdésre, azaz el kell végezni az alapkiképzést, rendelkezni kell azokkal az alapvető fizikai képességekkel és elhivatottsággal, ami minden katonánál elvárás.
A tűzszerészet speciális tudományával csak ezután ismerkedhet meg, de mindenképpen előny, ha műszaki érzéke átlagon felüli a katonának. A harmadosztályú, vagy másik nevén alap tűzszerész felkészítésen körülbelül egy féléves képzés keretében ismerik meg a résztvevők a legjellemzőbb robbanóeszközök és a hozzájuk tartozó gyújtószerkezetek típusait, amelyek előkerülhetnek Magyarországon. Itt 150-200 robbanóeszközről és a kompatibilis gyújtókról beszélünk, amelyek különböző gyártmányúak, különbözőképpen működnek és eltérően kell hatástalanítani őket.
Ha a katona sikeres vizsgát tesz és megfelel a tűzszerészeket érintő speciális egészségügyi, illetve pszichológiai alkalmassági vizsga követelményeinek is, akkor elérte a piramis alját, vagyis beosztott tűzszerészként már részt vehet mentesítési feladatokban - fogalmaz Gajdos Milán.
Erre épül a haladó tűzszerész felkészítés, amelyet elöljárói engedéllyel kezdhetnek meg a katonák. Ezen a képzésen már összesen 450-500 különböző típusú és gyártmányú, ritkábban előforduló robbanótestek és gyújtószerkezetek működését tanulják meg a hallgatók. Emellett speciális eljárásrendek is a tananyag részét képezik. Ha ezzel végeztek, akkor másodosztályú besorolással rendelkező tűzszerészként már önállóan vezethetnek például területmentesítést, lövészet tűzszerész biztosítását, tűzszerész felügyeletet vagy tűzszerész felderítést.
Majd eltelik újabb néhány év folyamatos tűzszerész tevékenységgel, és ismét, ha az elöljárók úgy látják, hogy szakmailag alkalmas a jelölt, akkor megkezdheti az első osztályú tűzszerész tanfolyamot, amely már a járőrparancsnoki szinthez vezet. Amennyiben sikeres vizsgát tesz, akkor járőrparancsnokként önálló tevékenységet láthat el a tűzszerész műveletek során a katona. Hatástalanítást és megsemmisítést csak a járőrparancsnoki felkészítést teljesítő, sikeres vizsgával rendelkező tűzszerész végezhet. Ez tulajdonképpen a szakma, vagy inkább a hivatás csúcsa.
Fontos még hozzátenni, hogy a tűzszerész katonák élete folyamatos tanulásból áll, mert évente szükséges fokozati megerősítő vizsgát tenniük ahhoz, hogy meg tudják őrizni első-, másod-, vagy harmadosztályú tűzszerész besorolásukat. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy tűzszerész mentesítési feladatokban részt vehessenek.
Bárhol előkerülhet éles robbanószerkezet, ezért kell ismerni a protokollt civilként is!
Ahogy Gajdos Milán fogalmazott, az interneten számos „recept” fellelhető a robbanóeszközök mibenlétéről, viszont a valóság és ezek között a tartalmak között hatalmas a különbség, ráadásul egy szakszerűtlen mozdulat tragédiához is vezethet.
Éppen ezért, amit mindenkinek tudnia kell, ha nem várt módon találkozik egy vélhetően világháborús robbanószerkezettel, az a következő a kommunikációs tiszt elmondása alapján:
A rendőrséget kell értesíteni azonnal a hivatalos bejelentővonalon (112). Ha viszont az illető már a kezébe fogta az eszközt, akkor szépen finoman vissza kell tenni az eredeti pozíciójába és ezután kell megtenni a rendőrségi bejelentést. A rendőr ki fog menni a helyszínre, ő egyfajta előszűrőként ellenőrizni fogja a bejelentés valódiságát, tehát meg fog arról győződni, hogy valóban egy katonai eredetű robbanóeszköz került-e elő. Ha erről van szó, akkor ők teszik meg a bejelentést a Magyar Honvédség tűzszerész ügyeletére, tehát tőlünk ezt követően fog kimenni a tűzszerész járőr a helyszínre, és ott a járőrparancsnok és a beosztott tűzszerészek megteszik a további szükséges lépéseket.
Napi szinten is több riasztás érkezik
Hogy hányszor érkezik ilyen bejelentés, arról Gajdos Milán egy megdöbbentő adatot közölt portálunknak. Évente átlagosan 2000-szer kap rendőrségi bejelentést a Magyar Honvédség tűzszerész Ügyelete vélt, vagy valós robbanóeszközök megtalálásáról, javarészt olyanokról, amelyek a II. világháborúból itt maradtak.
Természetesen ebben van egyfajta szezonalitás, teszi hozzá a hadnagy, hiszen tavasszal, nyáron, illetve ősszel a mezőgazdasági munkák, illetve az építkezések teljes erőbedobással zajlanak, ilyenkor több bejelentés érkezik. Amikor már a talaj fagyos, tehát a téli hónapokban, akkor valamivel kevesebb. Ebben az időszakban elterjedtebb, hogy padlásokon, otthoni házfelújítások, lomtalanítások, de arra is volt példa, hogy hagyaték rendezések alkalmával kerültek elő ilyen veszélyes eszközök.
Idén már közel 1300 darab, robbanóeszközökkel kapcsolatos rendőrségi bejelentés érkezett alakulatunkhoz Magyarország teljes területéről és több mint 280 alkalommal végeztek a tűzszerészek megsemmisítést az arra kijelölt robbantási területeken - tudtuk meg Gajdos Milántól.
A veszprémi bomba ritkaságnak számított
A maga 500 kg-os tömegével is figyelemreméltó volt a Veszprémben, az egyetemi kampusz építkezésénél talált bomba. Viszont van még egy sajátossága, ami csak a tűzszerész körökben volt ismert.
Az itt talált eszköz egy szovjet gyártmányú bomba volt, ezekből pedig általában kisebbek, 50 és 100 kg közöttiek szoktak gyakran előkerülni. Gajdos Milán felidézte, hogy az elmúlt 20-30 évben ekkora szovjet bombát biztosan nem találtak Magyarországon.
Tehát nem is csak méretében, hanem származását tekintve is különleges volt, viszont még a maga fél tonnájával sem volt elég a rekordhoz, hiszen hasonló méretű amerikai gyártmányú bomba került elő például tavaly nyáron Budapest XIII. kerületében egy építkezéskor, de szintén a fővárosban, az atlétikai stadion építési területén is felszínre bukkant egy ehhez hasonló méretű és egy 1 tonnás légibomba is. A 2019-ben a Duna budafoki szakaszán megtalált két egytonnás szerkezet hatástalanításáról pedig már volt szó.
Nagyon ritka, hogy egy gyújtószerkezet helyszíni kiszerelése nem lehetséges
Ha egy robbanóeszköz biztonságos elszállításához annak hatástalanítása szükséges, akkor a tűzszerészek a művelet megkezdése előtt alaposan felmérik a robbanószerkezet állapotát és meghatározzák a pontos eljárásrendet. A veszprémi bomba esetében a katonák a megfelelő technikai fogásokat alkalmazva sikeresen távolították el a gyújtószerkezeteket, majd elszállították a helyszínről a hatástalanított bombatestet.
Más volt a helyzet pár éve a Bük külterületén talált 250 kg-os brit légibomba esetében, idézi fel Gajdos Milán. Akkor előre látható volt, hogy a kettő élesített gyújtószerkezet közül az egyik biztonságos helyszíni eltávolítására nincs lehetőség. A tűzszerészek végül az eltávolítható gyújtószerkezet kiszerelését követően óvatosan kiemelték a robbanóeszközt a megtalálás helyéről, benne a másik élesített gyújtóval., Rögzítették a bombatestet a szállító jármű rakterében, majd mozgó rendőrségi zárással nagyon óvatosan, nagyon lassan, egy közeli robbantásra alkalmas területre szállították a légibombát, ahol már elő volt készítve a szabályosan kialakított robbantógödör. Oda óvatosan belehelyezték a légibombát, így abban a közeli homokbányában történt meg a megsemmisítése ennek a veszélyes eszköznek.
Gajdos Milán hozzátette, ez egy különleges mentesítés volt, az esetek 99,9%-ában elvégezhető a robbanóeszközök hatástalanítása a bejelentés helyszínén.
Számos oka lehet annak, hogy miért nem léptek működésbe a világháborúban bevetett robbanótestek
Ahogy korábban említettük, a II. világháborúban Magyarország területén tízmilliós nagyságrendben lehet mérni az itt bevetett, vagy fel nem használt, de hátrahagyott robbanóeszközök számát. Hogy miért nem robbant fel sok azok közül sem, amelyeket vetettek, eldobtak vagy kilőttek, arra Gajdos Milán válaszként több lehetőséget is felhozott.
Egyrészt elképzelhető, hogy nem az előírt magasságból vetették ezeket a légi bombákat. Vagy nem a meghatározott szögben csapódtak be. Esetleg a szükségesnél puhább, vagy mocsaras talajra érkeztek, így pedig elindult, de nem ment végbe a gyújtási folyamat. A világháborús eredetű robbanótestek nem tekinthetőek precíziós eszközöknek. Ezeket tömegesen gyártották, a hadviselő felek elsődleges célja pedig az volt, hogy a lehető legtöbb robbanóeszközt állítsák elő, minél rövidebb idő alatt. Gyártásukban sokszor képzetlen, vagy kevésbé képzett munkaerőt vontak be, sokszor rabokat, elítélteket is. Utóbbi esetben el lehet képzelni azt, hogy ők mekkora motivációval vettek részt a különböző robbanótestek, lőszerek, gyújtószerkezetek előállításában. . Az előbb említett okokból kifolyólag könnyen lehetett a gyújtószerkezetnek olyan mechanikus, vagy gyártási hibája, amely megakadályozhatta azt, hogy az adott robbanóeszköz alkalmazását követően felrobbanjon. Tűzszerész szempontból nézve viszont nem lényeges, hogy miért nem lépett működésbe egy robbanóeszköz. Ugyanakkor a biztonságos feladatvégrehajtás érdekében kiemelten fontos a robbanótest és a hozzá tartozó gyújtószerkezet pontos beazonosítása, állapotfelmérése és ehhez mérten a megfelelő kezelési eljárás kiválasztása, majd alkalmazása.
Több száz, de inkább ezer robbanószerkezet is lehet még alattunk
Megsaccolni pontosan nem lehet, hogy hány elő nem került robbanóeszköz lehet még Magyarországon, mindez pedig a II. világháború lezárását követő kaotikus állapotoknak is köszönhető. Ahogy már Gajdos Milán említette, tízmilliós nagyságrendben használtak robbanóeszközöket az egymással harcoló hadseregek katonái az ország teljes területén. Ezek közül volt, amelyik nem robbant fel, de az is előfordult, hogy nem is kerültek bevetésre a pusztító fegyverek, csak felhalmozták őket, majd a tüzelőállást gyorsan elhagyva sorsukra hagyták őket. A robbanóeszközök ott maradtak helyben, így a II. világháború lezárását követően Magyarország tele volt ilyen elhagyatott, kilőtt és ki nem lőtt állapotú különböző típusú robbanóeszközökkel, jellemzően tüzérségi eszközökkel, aknavető gránátokkal, lőszerekkel.
1945-öt követően az elsődleges feladat Magyarország aknamentesítése volt – hiszen az összes hátrahagyott robbanóeszköz közül a gyalogság ellen telepített taposóaknák jelentették a legnagyobb veszélyt a civil lakosságra nézve. Emellett a tűzszerészek kezelték a többi robbanótestet is, de a teljes ország területére nem volt kapacitásuk, így számos esetben a civilek maguk próbáltak megszabadulni ezektől a veszélyes eszközöktől különböző kreatív módszerekkel, a lehetőségeikhez mérten.
Előfordult, hogy egyszerűen elásták őket, vagy bedobálták folyóba, patakba. De Gajdos Milán elmondása szerint volt olyan eset is, hogy fémkereső műszeres keresés során csontdarabokat találtak a földben a robbanótestek felett elásva. Ezekről kiderült, hogy egy elhullott szarvasmarha csigolyájának a darabjai, ami alatt német tüzérségi gránátok voltak elásva.
De vajon hogy került egy szarvasmarha teteme a gránátok fölé? A válasz, ami a hadnagytól érkezett egyszerűbb, mint gondolnánk. Valószínűleg az, aki megtalálta, majd elásta ezeket a robbanóeszközöket azt akarta, hogy a későbbiekben se férjenek hozzá ezekhez a gyerekek, vagy bárki más, aki esetleg ásni kezdene az érintett területen. Éppen ezért rátemetett a gránátokra egy döglött állatot is, bízva abban, hogy a rothadó tetem előbukkanása kellő visszatartó erő lehet a további ásást illetően.
Viszont azok, akik elásták, elrejtették ezeket az eszközöket, már nem élnek, vagy túl öregek ahhoz, hogy felidézzék a pontos helyszíneket, így folyamatosan kerülnek elő a múlt veszélyes emlékei, sokszor egészen különleges körülmények közül is.
Képek: MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred
