“A mélységes bánat érzésével szólok ma önökhöz” – kezdte beszédét III. Károly. Az államfő elsőként szeretett édesanyját méltatta, akit egész családja inspirálónak és példaképnek tart, és szívből jövő hálával tartoznak neki azért, amit anyaként adott nekik.
“Erzsébet királynő jól élte az életét, betartotta a sorsnak tett ígéretét, távozását mély gyász övezi. Az ő egész életre szóló szolgálatra tett ígéretét ma én fogadom meg újra önök előtt.”
Visszautalt a királynő 1947-ben, 21 éves korában sugárzott beszédére, melyben egész életét, “legyen az rövid vagy hosszú”, a Nemzetközösség szolgálatára ajánlotta. Több volt ez egyszerű ígéretnél, ez egy mélyről fakadó személyes elköteleződés volt, ami az egész életét meghatározta. Uralkodóként soha nem engedett ebből az elhatározásából, bármilyen helyzetbe is sodorta az élet. Szerette a tradíciókat, de félelem nélkül állt ki a haladás mellett, mindezt pedig melegséggel, humorral tette, úgy, hogy mindig képes volt meglátni a legjobbat az emberekben.
A király megfogadta, hogy élete hátralévő részét az alkotmányosság őrzésének szenteli, hűséggel, tisztelettel és szeretettel szolgálja népét, legyenek alattvalói bármilyen hátterűek vagy meggyőződésűek.
Családjáról is beszélt: felesége, Kamilla királynéként szerető támogatásával segíti majd uralkodásában. Fia és örököse, Vilmos megörökölte a cornwalli hercegi címet, valamint mostantól viselheti a walesi hercegi címet – felesége, Katalin pedig mostantól a walesi hercegné. A király kifejezte szeretetét kisebbik fia, Henrik és felesége, Megan iránt is, akik a tengerentúlon élik tovább életüket.
Beszéde végén a király visszakanyarodott a kiindulóponthoz, édesanyjához: “Drága mama, most, hogy megkezded utolsó utadat szeretett papámhoz, egyszerűen csak ennyit mondhatok neked: köszönöm. Köszönöm a szeretetedet és odaadásodat a családunk felé, és a nemzetek családja felé, amit oly szorgalmasan szolgáltál mindezen évek alatt. »Nyugoszszon angyal éneklő sereg!*«”
(* Idézet Shakespeare: Hamlet című tragédiájából. Arany János fordítása.)
