Az óraátállítást az első világháború idején, 1916-ban vezették be először a Német Császárság valamint az Osztrák-Magyar Monarchia területén azért, hogy a háborús környezetben szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagokkal – így a kőszénnel és kőolajjal – takarékoskodni tudjanak. A kezdeményezés aztán a háborúval együtt eltűnt egy időre, és az 1970-es évek nagy olajválsága idején kelt új életre, amikor ismét életbevágóan fontossá vált az energiatakarékosság.
Az óraátállítást az elmúlt években sokan kritizálták élettani hatásai miatt: a szervezetünk ritmusát ugyanis nem lehet olyan könnyedén áthangolni, mint az óráinkat. A következő néhány napban, esetenként néhány hétben többeknél jelentkezhet fáradékonyság, koncentrációs zavarok, alvászavarok, étvágytalanság. Éppen ezen élettani hatások miatt az Európai Unió döntéshozói körében is felmerült, hogy végleg eltöröljék az állítgatást – az egyeztetéseket azonban a koronavírus-járvány okozta nehézségek háttérbe szorították, ma pedig az új energiaválság miatt újra fontosabbá vált a megtakarítás, így várhatóan az évenként kétszeri állítgatás még jó ideig velünk marad.
Azoknak, akik már most visszasírják a világos estéket, öt hónapot kell várniuk: a nyári időszámítás 2023. március 26-án kezdődik.
