A Magyar Honvédség parancsnokának nem is olyan messze Veszprémtől, Tapolcán kezdődött sok évvel ezelőtt katonai pályafutása. Pontosabban sorkatonaként itt szolgált először, valójában saját elmondása szerint már gyermekként vonzotta ez a hivatás. Sőt, soha nem is volt más opció a fejében, mint az, hogy idővel katonaként fog szolgálni. Az általános iskola után ezért Egerbe jelentkezett honvédelmi kollégiumba, innen pedig, mint a vasúti síneket, amikor lerakják, egyenes útja vezetett mostanáig a katonai pályán, ahogy ő mondta szerencsével, támogatással a család és a kollégák részéről és persze tanulással.
Ami a tapolcai időszakot illeti, a főiskola után került az itteni helyőrséghez, ami immáron a honvédség kötelékén belül adta meg neki a lökést a továbbiakhoz, ahogy ő emlékszik vissza rá, sokat tanult az idősebb katonáktól, és bár mostanára teljesen megváltozott a Magyar Honvédség szerepe és helyzete az akkori időkhöz képest – hogy csak egyet említsünk, a sorkatonaság megszűnt –, az ott szerzett tudást ma is tudja még kamatoztatni parancsnoki munkájában.
Ruszin-Szendi Romulusz a veszprémi MH Légierő Parancsnokság vezetési központjában dr. Koller József dandártábornok, megbízott parancsnokkal
A Magyar Honvédség parancsnokaként rendkívül összetett a feladata és a felelőssége is. Ezek közül jelenleg a szomszédban dúló háború elviszi a fókusz nagyrészét, de vannak olyan konstans feladatok, amelyek a nemzetközi helyzettől függetlenül aktuálisak.
Ilyen a toborzás kérdésköre, amiről Ruszin-Szendi Romulusz azt mondta, nem könnyű feladat, hiszen egy átlagos szakmához képest jóval több fegyelmet és kötelezettséget kíván meg, de ennek ellenére sem panaszkodhatnak a kadétok számát tekintve.
„Aki csatlakozik a Magyar Honvédséghez és felveszi az egyenruhát, az esküvel vállalja, hogy élete árán is megvédi a hazát. Ez amellett, hogy egy magasztos eskü, egy visszatartó erő is a fiataloknál. Mert mi katonák ezt komolyan gondoljuk, hősi halottjaink pedig ezt példával igazolták” – mondta az altábornagy.
A Magyar Honvédség egyébként több programot is indított már kifejezetten a fiatalok körében a katonai pálya népszerűsítésére. 14-18 éves korosztálynak kadétprogramot hirdettek, az egyetemen ösztöndíjaik vannak, valamint folyamatosan nyitva áll a lehetőség az önkéntes katonai szolgálatba való jelentkezésre is. Utóbbi kapcsán a parancsnok elmondta, az egyik legjobb visszajelzés ennek a programnak a sikeréről az, hogy a bevonultak kétharmada a rövid katonai szolgálat letelte után is úgy dönt, hogy marad a honvédség kötelékében.
„Azt szoktuk mondani, hogy a legjobb toborzó az elégedett katona. De a saját példámból kiindulva, ha visszapörgethetném az idő kerekét, akkor sem választanék más pályát. A katonai pálya kihívásokkal teli, de nagyon gyorsak a sikerélmények is. Azonnali a visszajelzés, hogy valamit jól, vagy rosszul csinálunk, nem évek múlva derül ki. Ezenkívül a katonák valóban egy nagy családot alkotnak, akik nem csak a laktanyában, hanem az élet minden területén számíthatnak egymásra.”
Ráadásul nem csak idehaza, hanem akár külföldi missziókban is. Erre több példát is hozott az altábornagy, ahol szövetségesi kötelezettségeinek eleget téve a Magyar Honvédség országhatáron túl is képviseltette magát és látta el a rárótt feladatokat, például Koszovóban, ahol az utóbbi időszak legnagyobb NATO szárazföldi műveletét vezette magyar táborok.
Mindeközben országhatáron belül az egyik legnagyobb haderőfejlesztési program zajlik éppen. Erről Ruszin-Szendi Romulusz elmondta, a most beszerzett helikopterek, harckocsik, gyalogsági harcjárművek és lövegek mind-mind 21. századi technológiát képviselnek. A jövőben pedig új radarokkal és légvédelmi rendszerrel is bővül ez a kör, de ami az egyik legfontosabb, Magyarországon fegyvergyár is épül, tovább erősítve a régiós szerepét az országnak a hadászati területen.
Ami pedig a humánerőt, vagyis a katonák pontos számár illeti, Ruszin-Szendi Romulusz, habár pontosan tudja a hadsereg létszámának nagyságát, konkrét számot nem állt módjában elmondani, de sokatmondó adat az is, ha összeadjuk a hivatásos, szerződéses és tartalékos katonákat, magyar emberek tízezrei szolgálnak a honvédség kötelékében.
Közülük pedig többen Veszprémben, ahol egy rendkívül speciális és stratégiai szempontból fontos feladatot látnak el. Mindezt a Jókai utcában található komplexumban, amit a helyiek csak „Sziklaként” emlegetnek, hivatalosan azonban novembertől a MH Légierő Parancsnokságként működik dr. Kollár József, dandártábornok, megbízott parancsnok irányítása alatt.
„Veszprém mindig is a légierő egyik fontos bázisa volt. A most létrehozott új parancsnokságnak köszönhetően pedig visszakapja régi fényét azáltal, hogy Magyarország haderejének levegőben lévő eszközeit innen, Veszprémből irányítják majd” – hangzott el a honvédség parancsnokától.
Megkerülhetetlen téma és nyíltan kell beszélni a szomszédban, Ukrajnában dúló háborúról, vallja Ruszin-Szendi Romulusz, aki hozzátette, hogy a Magyar Honvédség első számú feladata a háború ellenére is változatlan: biztosítani Magyarország szuverenitását és területi függetlenségét önállóan és a NATO szövetségesekkel együtt.
„Megvannak a szövetséges terveink, és ennek kell eleget tennünk a nap minden percében, de több részletet erről nem mondhatok. Azt tudom mondani, hogy a Magyar Honvédség önállóan és a szövetségesekkel együtt felkészült arra, hogyha valami rossz történik, akkor tudjunk rá reagálni, akár még előtte is.”
Arra a teoretikus kérdésre, hogy Magyarország képes lenne-e megvédeni magát egy külső támadás ellen, Ruszin-Szendi Romulusz azt mondta: „Képesek lennénk, attól függ, hogy ki ellen és kivel. Nem ülhetnék a székemben, ha nem hinném azt, hogy a Magyar Honvédség képes lenne eleget tenni az alaptörvény meghatározó követelményeinek.”
Képek: honvedelem.hu
