Édesapja harmonikázott, és az akkor még kisfiú számára nem volt kérdéses, hogy zenével szeretne foglalkozni. Eleinte klarinéton, és gitáron tanult, majd a dobolás kezdte érdekelni. Ez az érdeklődés a mai napig tart, hiszen a többi között ezt is tanítja kicsiknek, nagyoknak. Győrbe végezte el a Zeneművészeti Szakközépiskolát, és a főiskolára is oda járt.
– Utolsó éves főiskolásként kerültem Veszprémbe a Csermák Antal Zeneiskolába, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal itt dolgozom. Egy ideig Veszprémben laktunk, most Herenden élünk. A nagylányom a zeneiskolába járt fuvolázni, leérettségizett, azóta nem foglalkozik ilyen szinten a zenével. A nagyfiam is zenélt, de abba is maradt, a kisebb lányom furulyázott, zongorázik és hegedül. A kis unokám még csak most lesz 3 éves. Feleségem könyvtáros és szolfézstanár a zeneiskolában - mondta Szerdahelyi Károly.
Szerdahelyi Károly
- Olyan hangszereket tanítok, amelyek ütéssel szólalnak meg, körülbelül 3000 hangszert jelent. A hét minden napján reggeltől estig van tanítás, és óvodáskortól a nyugdíjas korig lehet zenét tanulni. Egészen 22 éves korig állami támogatja az állam. Ha valaki itt kezd el tanulni, az érettségiig biztosan itt is marad - mesél az iskoláról, és a tanításról.
- A tanítványaim mindig meghívnak a koncertjeikre - büszkélkedik a tanár úr. Általában az Expresszóban lépnek fel, de oda már nem szívesen megyek. Persze megvan annak is a varázsa. Jobban szeretem a konszolidáltabb előadásokat. Sajnos kevés az olyan hely Veszprémben, ahol ilyen jellegű lehetőségek lennének.
- Szeretek itt lenni, szeretek dolgozni, de azért a nyugdíj birizgálja az embert, van osztálytársam, aki már nyugdíjas. Fúvós hangszerekkel foglalkozik és az a szervezetet oly mértékben megviseli, hogy 25 év munkaviszony után elmehet nyugdíjba. A nagyobbik gond, hogy Magyarországon nem lehet a zenéből megélni. Csak tanításból pedig biztosan nem. Magyarország olyan kicsi, hogy ha itt valaki marimbaművész abból sem tud megélni – szögezi le.
