- Hét évesen kezdtem a zeneiskolát, egy évig jártam előképzőre, szolfézsra, ezek után választhattam hangszert. Egy ideig arról volt szó, hogy majd nyolcadik osztály után zenei szakközépiskolába mennék. Mégsem így lett. Akkor nem láttam úgy, hogy ennyire szeretem majd. Többet kellett volna gyakorolni, és nem voltam kész arra, hogy csináljam. Nem is jártam szolfézsra, nem foglalkoztam vele – beszélt a kezdetekről Bálint. - Másodikos gimnazista voltam, amikor rájöttem, hogy mégis ezzel szeretnék foglalkozni. Tóth Péter segítségével elkezdtem kongázni, mert nagyon érdekelt a latin és a jazz zene, azokban is főleg az afro-cubán hangszerek. Aztán felmerült a kérdés, hogyan legyen a munkámnak valami kézzelfogható nyoma, hogy felvételizzek valamilyen zenét oktató intézménybe. Szerdahelyi Károly tanár úrral beszéltünk, és mondta, nem elveszett ötlet, és elkezdtünk újból mindent, szolfézsra is jártam Mozsdényiné Paray Máriához, akinek sokat köszönhetek a két éves felkészítésért. Idén voltam Győrben felvételizni, és fel is vettek, szeptembertől a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában Papp Balázs tanár úrnál kezdem az évet. Itt már csak zenei óráim lesznek, mert ez már érettségi utáni képzés.
- Igazából már régebben is előterjesztettek a díjra, amikor Papp Szabolccsal megnyertünk egy országos versenyt Győrben. Akkor jobban számítottam arra, hogy megkapjuk a Csermák-díjat. Akkor éreztem igazán a súlyát és azt, hogy ez egy milyen nagy megtisztelés, amikor már átvettem. Amikor oda kiálltam akkor tudtam, hogy ez egy nagyon komoly dolog. Kint vannak a falon az eddigi nyertesek, és látom, hogy mik lettek belőlük. Jó érzés közéjük tartozni. Nem elég, hogy valaki zenész akar lenni, ehhez nagyon sok munkára van szükség. Rengeteget köszönhetek az ösztönzésért, a támogatásért, a tanításért és a zenében elért sikereimért Szerdahelyi Károly tanár úrnak, aki a nála töltött éveim alatt felkészített nem csak a zenei, hanem a való életre is. Ő előre tudta, nem baj, hogy nem mentem általános iskola után zenei szakközépiskolába. Ő jobban szereti – és igaza is van - ha valaki gimi után megy zenei pályára. Akkorra komolyabban veszi a dolgokat. Fontos, hogy legyen egy jó érettségije az embernek, ha esetleg mégsem a zene lesz a jövője.
Bálint, ahogy mondta, a zenével szeretne foglalkozni, de abban még nem biztos, hogy milyen formában, hiszen a klasszikus és a könnyű zene is egyaránt érdekli. A tanári pálya nem igazán foglalkoztatja, de nem is ódzkodik tőle. Majdnem minden ütős hangszeren megtanult játszani. Magyarországon nagyon nehéz megélni a zenéből, nagyon sok plusz munkát igényel. Sokkal többet kell dolgozni, mint külföldön. Ennek ellenére itthon képzeli el a felnőtt életét, de szívesen járna ki külföldre is.
- Mindenképpen jó dolog, ha valaki zenét tanul, bár nem mindenki a zeneiskolában teszi - vélekedik. – Sokan magántanárhoz járnak, és gyorsan megtanulják az alapokat, megtanulnak egy- két számot. De hiányzik a háttér, játszani tudnak, csak nem tudják, mit játszanak. Mintha nem tudnánk írni, és olvasni, csak beszélni. A zeneiskola, ha nehezebb is, de mindenképpen hasznosabb.
