Tudatosítsuk magunkban az igényeinket! Mit nevelnénk az ágyásokban? A kedvenc zöldségünket „háziasítanánk”? Friss leveszöldséggel, fűszerekkel dobnánk fel a konyhai rutint? Esetleg kiváltanánk a piaci beszerzéseink javát saját termesztésű, vegyszermentes terméssel? A válaszaink alapján tervezzük meg, mekkora termőterületű ágyásra vagy ágyásokra van szükségünk, majd keressünk megfelelő helyet a kertben, illetve az udvaron.
A hely megválasztásakor fontos szempont, hogy megfelelő mennyiségű napsütés érje az ágyásainkat. Ezért ne telepítsük őket fák tövébe! Az ágyásokat célszerű hosszában, kelet–nyugati irányban elhelyezni, hogy növényeink minél több napfényt gyűjthessenek.
Az ágyásokat legyen egyszerű megközelíteni minden évszakban és időjárási körülmények között! Nagyobb magaságyáspark építésekor érdemes a területet mulccsal betakarni. Hagyjunk elég helyet az ágyások között a közlekedésre és a karbantartáshoz, ha például pázsitra telepítjük őket, férjen el közöttük a fűnyíró! Diófa alá lehetőleg ne építsünk ágyást!
Készítsünk alapot a magaságyásunknak! Ezzel nem csak a faanyag védelméről gondoskodunk, de áthidalhatjuk az esetleges szintkülönbségeket is.
Ugyanakkor – ha az eddigi szempontok a kertünkben nem érvényesíthetők maradéktalanul – alkalmazkodjunk a körülményekhez! Ha csak diófa közelébe tudunk ágyást építeni, távolítsuk el az ágyásba hullott levelet, mert növekedésgátló hatása miatt gátolja növényeink fejlődését! Árnyékos helyen próbálkozzunk kisebb fényigényű növényekkel! A korlátok miatt semmi esetre se mondjunk le a magaságyás létesítéséről!
Nézzünk körül a fészerben, hátha tudunk építeni abból, amink van!
Ha nem szeretnénk magunkat nagy költségekbe verni, és barkácsolni is szeretünk, legyünk figyelmesek, az ágyás kerete talán a leselejtezett lomok között lapul! A bontott faanyag, a lambéria, a régi bútorlapok új funkciót kaphatnak. A szerkezet könnyedén kivitelezhető raklapból vagy raklapmagasítóból is, melyeket használtan olcsóbban is beszerezhetünk. Ez utóbbi ajánlott a gyors és praktikus megoldások kedvelőinek, egy ágyást szerszámok nélkül is összeállíthatunk a kívánt magasságban.
Magaságyás a fészerből. Az elhanyagolt faanyag tisztítás, csiszolás után új életre kel.
Ha a szerkezet fából készül, gondoskodjunk az időtállóságáról! Ne felejtsük el kibélelni, ezzel megakadályozni, hogy a nyirkos föld közvetlenül érintkezzen a fával! A legjobb megoldás a drénlemez (felületszivárogtató Dörken lemez), de ha van maradék vízhatlan fóliánk, azt is felhasználhatjuk.
Zöldellő magaságyás egyutas raklapokból.
Az ágyásokat célszerű alulról is védeni a nedvességtől, ezért a faszerkezet alapját rakjuk ki bontott téglával, térkővel, cseréppel (olyasmivel, amiből épp van kéznél felesleg)! A téglaalap segítségével szintezni is tudjuk ágyásainkat. Az alapon belül kicsit lazítsuk fel a talajt (ásóval, kapával), hogy a talajlakó élőlények könnyebben bejuthassanak. Kívülről kezeljük a fát vízálló anyaggal (festékkel, olajjal, lazúrral)!
Drénlemezzel bélelt, alul vakondhálóval bélelt magaságyás raklapmagasítóból, még a töltés előtt.
A telepítés során gondoskodjunk arról, hogy hívatlan betolakodók ne jelenhessenek meg az ágyásban! Egy vakond például elég nagy galibát tudna okozni. Az ágyás alá helyezzünk vakondhálót! Ezzel kint tarjuk a nagyobb rágcsálókat, de beengedjük a jótékony talajlakó élőlényeket, amelyek a szerves anyagok átalakításában kulcsszerepet játszanak. Magaságyást azért nem szerencsés betonra vagy kőre építeni, mert az ágyás nem tud érintkezni a természetes közeggel.
Jöhet a töltés!
Ha helyén a szerkezet, kezdhetjük megtölteni! Továbbra is érdemes szétnézni a portánkon (vagy a szomszédnál, ismerősöknél), hisz bizonyára találunk hasznosítható anyagot. November tájékán például a kerti „nagytakarítás” során összegyűjtött szerves hulladék keresve sem találhatna jobb helyet a magaságyásnál, de természetesen az év legtöbb időszakában találunk megfelelő forrásokat. Sokat spórolhatunk józan ésszel! Manapság már némelyik barkácsárudalánc – amely a magaságyásos ügyfeleinek kedvezni próbál – a virágföldéhez hasonló kiszerelésben árulja a töltőanyagot(!) is. Ha nem muszáj, a szerkezethez hasonlóan ezt se az üzletben vásároljuk meg!
Az ágyások aljára kerülnek a nagyobb ágak, gallyak, ezek a későbbiekben gondoskodnak a felesleges víz elvezetéséről is.
A töltés legfontosabb szabálya az, hogy alulról felfelé haladva az egyre gyorsabban bomló szerves hulladékot halmozzuk. Rétegezéskor az ágyás aljára a nagyobb ágak, gallyak kerülnek, amelyek gondoskodnak többek közt a vízelvezetésről; ezeket követik az aprított ágak (barna hulladékként a széntartalmat biztosítják a bomláshoz); majd jöhet az egyéb „száraz áru” a kertből (szalma, levágott növényi részek, lemetszett sövény stb.).
Töltés második réteg: a gallyakra aprított ágnyesedéket halmozunk.
Ágyásépítésre érdemes kihasználni a mostani időszakot, mert az avar kiváló töltőanyag, amely ősz végén tömegével rendelkezésünkre áll. Utolsó rétegként frissen vágott füvet használjunk! A fű nitrogéntartalmával járul hozzá a bomlási folyamatok beindításához.
Ezen a ponton magaságyásunk felöltésének körülbelül felénél-kétharmadánál járunk. A maradék 30–40 centit töltjük fel földdel, ami alá érett trágyát tehetünk. Használjunk gyomtalanított kerti földet, a felső 10–15 centis rétegben pedig virágföldet, vagy – ha van – saját komposztot.
A föld betöltése előtti utolsó réteg a fűnyesedék.
Ahogy a szerves anyagok átalakulása beindul, az ágyásban a föld süllyedni kezd (akár 10–20 centit is egy évben). A magaságyás későbbi karbantartási igénye mindössze annyi, hogy az új szezon előtt pótoljuk a földet. Erre a legjobb a saját magunk által előállított komposzt, ha ilyenünk nincs, akkor virágföld vagy jó minőségű kerti föld. Ahogy a szerves hulladék bomlik, tömörödik, egyre nagyobb nyomás helyeződik belülről a szerkezetre. Érdemes ezért ún. távtartókkal (merevítőkkel) rögzíteni a hosszanti oldalakat, hogy idővel ne nyomhassa ki őket a föld. (Ezek lehetnek például anyacsavarral rögzített menetes szárak, méretre vágott lapos vasak vagy egyéb, korróziónak ellenálló fémmerevítők).
A jó magaságyás magas
A magaságyások méretezését illetően léteznek ajánlások, azonban kőbe vésett szabály nincs. Egy ágyás magassága legyen akkora, hogy számunkra kényelmes legyen! Ez általában 60–80 centi, de ha gyerekeknek szánjuk, akkor ennél alacsonyabb. A töltőanyag megfelelő rétegezéséhez legalább 30–40 centis magasságra van szükség. Az ennél alacsonyabb, földdel feltöltött ágyásokat emelt ágyásoknak szokás nevezni. A magaságyás szélessége akkora legyen, hogy karjainkkal kényelmesen átérjük (80–100 centi)! Formája bármilyen lehet. Ha nagyobb területre kívánunk magaságyást telepíteni, akkor praktikusabb több kisebb ágyásból álló parkot létrehozni.
A cikkben szereplő többi képet a MÁS Kert készítette.
Szerző: Novák Zsmbor
