A király és a királyné hintóval vonult a Buckingham-palotából az apátságba, az angol királyok ősi, 1066 óta használt koronázó templomába. A hat ló vontatta, háromtonnás, 5,4 méter hosszú, légkondicionált, hidraulikus felfüggesztéssel ellátott hintót II. Erzsébet királynő 2012-ben megünnepelt hat évtizedes uralkodói jubileumának tiszteletére készítette nyolcévi munkával egy ausztrál mesterember.
A szertartás első lépéseként az új uralkodót királynak kiáltották ki, miközben a négy égtáj felé fordult, ezzel szimbolikusan az egész ország tudtára adták, hogy ő jogosult a trónra. Ezt követően a Canterbury érsek feleskette az uralkodót arra, hogy fenntartja a törvényt és az anglikán egyházat uralkodása idején, Károly a Bibliára tett kézzel tett fogadalmat.
Az érsek olajjal kente fel az uralkodót, majd átadta neki a koronázási ékszereket: a jogarokat, az országalmát, és Szent Edward király koronáját – ezeket kizárólag a beiktatási ceremónián használják, így Szent Edward király koronája életében először és utoljára érinthette III. Károly homlokát. Valójában a korona sosem volt Szent Edwardé (1003-1066), az eredetit Oliver Cromwell beolvasztatta a forradalom idején, és II. Károly készíttette el a máig használt másolatát 1661-ben, miután visszaszerezte a hatalmat a rövid életű köztársaság fölött. III. Károly mindössze a hetedik uralkodó, akit ezzel koronáztak meg.
A király Edward király 1300-ban elkészült trónjára ülhetett, amelyet a Scone-kőre helyeztek. A 150 kilogrammos, 66 centiméter hosszú, 42 centiméter széles vörös homokkőtömb évszázadokon át a skót királyok koronázási trónja volt. E különleges státusa késztette I. Edward angol uralkodót arra, hogy 1296-ban Londonba hurcolja a már akkor történelmi múltú szikladarabot, azt remélve: a kő birtoklása önmagában elegendő lesz ahhoz, hogy Skócia meghódoljon az angol korona fennhatósága előtt. Pontosan 700 évvel később, 1996-ban II. Erzsébet királynő - John Major akkori brit miniszterelnökkel egyeztetve - visszaadta az ereklyét Skóciának, de azzal a megállapodással, hogy a követ a brit uralkodók koronázásának idejére London visszakapja. A Scone-követ annak a koronázó trónnak az aljában helyezték el, amelyet I. Edward rendeletére 1300-ban készítettek, és azóta is eredeti céljára használják koronázások alkalmával.
Végül Camilla királyné fejére helyezték fel azt a koronát, amit Mária királyné részére készítettek 1911-ben férje, V. György koronázása alkalmára.
A szertartást követően III. Károly átadta Edward koronáját, és az 1937-ben készített birodalmi koronával a fején hagyta el az apátságot. (A birodalmi korona az uralkodó ünnepi alkalmakkor, például a parlamenti ülésszakok nyitóülésén viselt hatalmi jelképe.) Innen az 1762-ben készült arany hintóval tértek vissza a Buckingham-palotába – ezt a kocsit használták 1831, IV. Vilmos beiktatása óta minden koronázáson. Az ünnepség a palotánál folytatódott, ahol a VII. Edward által 1902-ben teremtett hagyomány szerint az újonnan megkoronázott uralkodó a palota erkélyéről köszöntötte a népét.