A Francia Köztársaság elnöke, Nicolas Sarkozy 2007. szeptember 14-én hivatalos látogatást tett Magyarországon.
E látogatásról a Francia Nemzetgyűlés (Assemblée nationale) 2007. október 3-i ülésén Christophe CARESCHE képviselő többek között a következőket mondotta:
(A továbbiakban csak a trianoni békeszerződést érintő részt adjuk közre eredeti szövegformájában francia nyelven és nem hivatalos magyar fordításban.)
Dr. Mihalovics Árpád
A . A köztársasági elnök látogatásának sikere
Nicolas Sarkozy elnöki látogatásának első állomásaként Magyarországot választotta. Itteni látogatása több szempontból volt sikeres: egyrészt képes volt megérinteni a magyarok szívét a számukra különösképpen érzékeny témákban; másrészt képes volt eloszlatni a múltban gyökerező félreértéseket.
A [magyar] parlamentben tartott beszédében az elnök kinyilvánította tiszteletét az évszázados állam iránt, amelyet a történelemnek a vele szemben tanúsított keménysége ellenére sem vezérelt soha a revans szellemisége…
Ez a tisztelet(adás) megmutatta, hogy Franciaország nem felejtette el azt a titkos sebet, amely továbbra is fájdalommal tölti el a magyar lelket. Valójában az a szerződés, amelyet a magyarok mélyen bevéstek az emlékezetükbe nem alkotmányjogi és nem is módosító szerződés, hanem az 1920. évi Trianoni szerződés.
Kétségkívül a fájdalom valamelyest enyhült, de a Habsburg birodalom végét kísérő jelenség, az a tény, hogy Magyarország elvesztette területének kétharmad részét egy máig aktualitással bíró problémát idézett elő: a határon túli magyarok sorsának ügyét. A tízmilliós anyaországban élő magyarság nem szakította meg kapcsolatát az idegenbe szakadt 5 millió magyarral, s különös gondot fordít a szomszédos államokban élő 2,5 millió nemzettársuk jogaira, akik közül 1,5 millió Romániában, 600.000 Szlovákiában, 300.000 Szerbiának a Magyarországgal szomszédos Vajdaság nevű régiójában, 150.000 Ukrajnában, 60.000 pedig Horvátországban élnek.
A magyarok emlékezetében éppúgy, mint Közép- és Kelet-Európa országainak emlékezetében jelen van a történelem által igazságtalan európai megosztottság-érzés. Ezek a népek azt várják a nyugat-európaiaktól, akik megélték a harminc dicsőséges esztendő boldogságát akkor, amikor emezek szenvedtek, hogy vegyék figyelembe lemaradásuknak a tragikus okait, s hogy ne tekintsék őket másodosztályú európaiaknak. Nem kell a szembenállást szítva a múlton rágódni, amint egyesek teszik azt máshelyütt, hanem abban kell segítenünk ezeket a népeket, hogy le tudják zárni történelmüknek egy fájdalmas fejezetét, s hogy aztán együtt építhessük az új Európát. Az Európai Unió jövője nem épülhet Európa emlékezeti megosztottságának a fenntartására.
…
Végül Magyarország egyetlen partnere sem hagyhatja figyelmen kívül a kisebbségek ügyét. Az elnök ezt a témát a megértés és a kompromisszumok szellemében kívánta megközelíteni, előnyben részesítve a kulturális, az érzelmi és az identitáshoz kötődő szempontokat, valamint inkább az egyéni, mint a kollektív jogok elismerésének a fontosságát.
A témáról egy francia-magyar kezdeményezés egy nagy konferencia formájában valósulhatna meg, amely konferencián történészek, politikai elemzők és gondolkodók vennének részt.
...
„A. Le succès de la visite du Président de la République
Le Président Nicolas Sarkozy avait choisi la Hongrie comme première étape de son tour des capitales européennes. Sa visite a été un succès pour deux raisons : il a su toucher le cœur des Hongrois sur des sujets extrêmement sensibles pour eux et effacer des malentendus qui ont pu exister dans le passé.
Dans son discours au Parlement, le Président a d’emblée rendu hommage à cet Etat séculaire, jamais animé d’un esprit de revanche malgré la dureté de l’Histoire à son encontre, ...
Cet hommage montrait que la France n’oubliait pas la blessure secrète qui continue d’étreindre l’âme hongroise. En effet, le traité auquel pensent toujours les Hongrois au fond de leur mémoire n’est pas le traité constitutionnel ni le traité modificatif, mais le traité de Trianon de 1920.
Certes la douleur s’est estompée mais la perte des deux tiers du territoire de la Hongrie qui a accompagné la fin de l’empire des Habsbourg a créé un problème politique toujours actuel : le sort des minorités magyares d’outre-frontières. Les dix millions de Hongrois proprement dits n’ont cessé d’entretenir des liens avec les cinq millions de Magyars résidant à l’étranger, mais surtout de se préoccuper des droits des 2,5 millions résidant dans les Etats voisins : 1,5 million vivent en Roumanie, 600.000 en Slovaquie, 300.000 en Serbie dans la province de Voivodine jouxtant la Hongrie, 150.000 en Ukraine et 60.000 en Croatie.
La mémoire hongroise partage également avec la mémoire des autres Etats membres d’Europe centrale et orientale le sentiment d’avoir été injustement privée d’Europe par l’Histoire. Ces peuples attendent des Européens de l’Ouest, qui ont connu le bonheur des Trente Glorieuses au moment où ils souffraient, qu’ils prennent mieux en considération les raisons tragiques de leur retard pour ne pas les traiter comme des Européens de deuxième catégorie. Il ne s’agit pas de ressasser le passé pour raviver les oppositions comme certains le font ailleurs, mais d’aider ces peuples à fermer un chapitre douloureux de leur histoire pour pouvoir bâtir ensemble la nouvelle Europe. L’avenir de l’Union européenne ne peut en effet se construire sur la perpétuation d’une division mémorielle de l’Europe.
…
Enfin aucun partenaire de la Hongrie ne peut ignorer le sujet des minorités et le Président a souhaité le traiter dans un esprit de compréhension et de compromis, selon une approche privilégiant le culturel, l’affectif et l’identitaire et la reconnaissance des droits individuels plutôt que collectifs. Une initiative franco-hongroise sur ce thème pourrait prendre la forme d’un grand colloque d’historiens, d’analystes politiques et de penseurs.”
http://www.assemblee-nationale.fr/13/europe/rap-info/i0248.asp#P190_30270
Franciaország az Európai Unió nagy tekintélyű és meghatározó szereppel bíró állama.
A fenti idézetek alapján láthatjuk, hogy a francia legfelsőbb politikai elitnek mi a véleménye a mi Trianonunkról. Politikusainknak talán bizonyos kiinduló fogódzóként is szolgálhat az idézett szövegrészlet?...
Megjegyzés: a trianoni békeszerződés szövegéről a szövegnyelvészet és a nyelvészeti pragmatika eszközeivel egyértelműen kimutatható annak diktátum-jellege. E sorok közreadója több fórumon is foglalkozott a trianoni békeszerződés szövegének ilyen szempontú elemzésével.
