Amíg hazánkban az emberek nagyrésze a Múzeumok éjszakájára készült szombaton, sokan a programok között bőszen frissítették a hírfolyamukat is, hogy megtudják, hol tart éppen a Wagner-csoport katonai konvoja, akik szombat reggel indultak el az ukrán határ mellől egyenesen Moszkva felé. Mindezt pedig nem az orosz védelmi minisztérium – ami lényegében beillik a hadügyminisztériumnak – utasítására, hanem Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport tulajdonosának parancsára.
Pár héttel korábban ezek az emberek még az ukrán fronton harcoltak az orosz föderális erők mellett, miután azonban több sikert is elértek a hadszíntéren, állásaikat átadták az orosz nemzeti hadseregnek és visszavonultak az anyaföldjükre. Péntek éjszaka viszont ismét készültségbe helyezték őket, de ezúttal nem Ukrajnába indultak, hanem orosz területen léptek fel. Kezdetben elfoglalták, pontosabban átvették az irányítást a rosztovi régió felett. Mindezt nem titkoltan Jevgenyij Prigozsin parancsára. Hivatalosan abból a célból, hogy fellépésükkel megdöntsék az orosz katonai vezetést. Tehát nem Putyin elnököt, „csupán” a katonai vezetését az országnak, akikkel szemben Prigozsin többször tett elmarasztaló nyilatkozatot az ukrán háborúban tanúsított inkompetenciájuk miatt.
fotó: AFP
Sokan ezt az akciót puccskísérletként jellemezték, de ennek részleteibe most nem bonyolódunk, a lényeg, hogy végül Lukasenko, fehérorosz elnök közvetítésével a Wagner-csoport katonái megálltak, mielőtt elérték volna Moszkvát – ahol már rendkívüli készültségbe helyezték a hadsereget – és visszavonultak. Az orosz vezetés amnesztiát adott Prigozsinnak és embereinek, a Wagner-vezér azóta Fehéroroszországba ment, valamint ígéretet tettek, hogy leváltják Szergej Sojgut orosz védelmi minisztert és apparátusát, ahogy azt a Wagner-vezér kérte.
A lázadás, amit ál-háborúnak, vagy puccskísérletnek is neveztek már a világsajtóban tehát látszólag itt megállt, bár nem lehet tudni, hogy ez valóban egy egynapos felkelés volt az ukrán háború árnyékában, vagy lesz még folytatása. Utóbbi kapcsán beszédes, hogy Sojgu hétfőn már nyilvánosan mutatkozott az orosz hadsereggel, valamint újságírók előtt elmondta, hogy nem sikerült Prigozsin akciója, ő marad a helyén. De lássuk, ki az az ember, aki egymaga képes volt arra, hogy oroszként a putyini adminisztráció ellen forduljon!
Jevgenyij Prigozsin 1961-ben született, korai éveiben ígéretes síelőkarrier előtt állt, de ez végül nem teljesült be. Élete ezután kisiklott és betörését összesen 13 év börtönre ítélték. Ezt nem töltötte le, 9 év után kegyelmet kapott. Ekkor kezdett bele hot dog árusító üzletébe, majd egy Amerikában tett látogatás után elhatározta, hogy étteremlánccá fejleszti a vállalkozását. Számításai bejöttek és hamar elérte az 1 millió dolláros bevételt, közben a hot dog mellett már elegáns éttermeket is üzemeltetett.
Köépen Putyin elnök, tőle balra Jevgenyij Prigozsin (fotó: Fotó: Misa Japaridze / Reuters)
Nem véletlen, hogy sokan úgy emlegetik őt, mint „Putyin séfjét” az orosz elnökkel mégsem a kifli és forró virsli majszolása közben találkozott, hanem akkor, amikor a 90-es évek elején beszállt a szerencsejáték üzletágba is. Putyin ekkor az orosz kaszinók felügyelőbizottságát vezette.
A 2000-es évekre, amikor a jelenlegi orosz elnök hatalomra került már szoros volt a kapcsolat köztük, Prigozsin ekkor még mindig a vendéglátásban tevékenykedett, vagyonát pedig a folyamatosan érkező állami megrendelések gyarapították.
Ma mégsem ezekről az éttermi vállalkozásairól ismerik Prigozsin nevét a legtöbben, hanem a Wagner-csoport alapításáról, ami valamikor a 2010-es évek elejére tehető.
Groteszk módon a Wagner-csoport illegálisan jött létre Oroszországban, hiszen az alkotmányuk tiltja magánhadsereg alapítását. Éppen ezért kezdetben orosz hzafias érzelmű közösségépítésként toborozták a tagokat, akik javában veterán katonákból álltak.
Prigozsin nem egy irodaházból működteti hadseregét, ő is a fronton harcol, ahogy legutóbb Ukrajnában is (fotó: AFP)
A Wagner-csoport nevét először 2014-ben lehetett hallani, amikor harcosai részt vettek az akkori ukrán zavargásokban és a kelet-ukrajnai orosz szeparatista erőket támogatták. Titkosszolgálati jelentések szerint akkor körülbelül 5000 tagot számlált a csoport, javában a különleges erők leszerelt tagjait.
A Wagner-csoport tagjai viszont nem csak Oroszországban és, mint ahogy a közelmúltban láthatta a világ Ukrajnában vannak jelen, hanem a Föld számos instabil országában is. Ott voltak a líbiai harcokban, Maliban, Szudánban, Közép-Afrikában, Szíriában is. Itt mindenhol az orosz állam érdekeit szolgálták ki, legyen szó fegyveres beavatkozásról, vagy védelemről, mint ahogy az a szudáni aranybányák esetében is látszott.
A Wagner-csoport tagjainak hivatalosan azonban nem az orosz politikai vezetés parancsol, ők csak jó pénzért felbérelhetik őket, és zsoldosként elvégzik a feladatukat. A valódi vezetőjük a már bemutatott Jevgenyij Prigozsin, aki tartja a kapcsolatot a „megrendelővel”.
fotó: AFP
A Wagner-csoport nem egyedülálló a világban, biztonságpolitikai szakértők szerint az összes jelentősebb katonai nagyhatalom fenntart ilyen speciális egységeket, csak ezek kevésbé kerültek eddig a közérdeklődés központjába. Egyes becslések szerint 150-200 ilyen magánvállalat működik.
De hogyan lett egy 5000 fős katonai egységből hirtelen több tízezres létszámú hadsereg, akik az ukrán milíciával is sikeresen vették fel harcot, valamint kompromisszumra kényszerítették Putyint?
Ugyan hivatalosan nem megerősített, de több jelentés szerint is Prigozsin a 2010-es évek végén elsősorban börtönökből kezdett toborozni tagokat a Wagnerbe. Elítélt rabok kapták meg a lehetőséget, hogy szabadulhatnak annak fényében, hogy csatlakozniuk kell a magánhadsereghez. A Wagner-csoport pontos létszáma nem ismert, de valahol 50-60 ezer közé teszik őket.
fotó: Stringer/Reuters
Nevük eredete szintén nem tisztázott, állítólag a csoport megszervezésében résztvevő egykori orosz tiszt, Dmitrij Utkin után kapta, akinek a "Wagner" volt a rádiós hívójele.
Magyarországon ilyen jellegű és pláne ekkora katonai magánvállalatról nincsenek információk, habár a sajtóban időnként megjelentek találgatások, hogy különböző fedőtevékenységek mögött hasonló szerveződik. Érdekes kiemelni egy korábbi esetet, aminek politikai és veszprémi szálai is vannak. Még 2014-ben Kész Zoltán, a baloldal függetlennek álcázott piacpárti liberális képviselőjelöltje nyilatkozta, hogy véleménye szerint az oktatás és egészségügy mellett a rendvédelmi szerveket is lehetne privatizálni. Akkor hazánkban sokan egy intézményesített Magyar Gárdát vizionáltak a kijelentés mögött, habár némileg beillene ez egy hazai Wagner-csoportnak is. Ahogy Kész Zoltán sem teljesedett ki a politikában, ez a víziója sem.
