Bojtor Károly a Nógrád megyei Mátraverebélyen született, életének utolsó húsz évét töltötte Veszprémben. Képeiből ezúttal Herth Viktóra válogatta össze a tárlat anyagát, igyekezett olyan festményeket bemutatni, amelyeket korábban nem láthatott a nagyközönség – így elsősorban a család és magángyűjtők tulajdonában lévő alkotások kerültek a Várgaléria falaira.
A kiállítás csütörtöki megnyitóján Porga Gyula felelevenítette, hogy legutóbb 2019-ben, a művész halálának huszadik évfordulóján láthatott emlékkiállítást a veszprémi közönség. A polgármester megjegyezte: Veszprém időszámítása nem 2023-ban kezdődött, a múltunkra kell támaszkodnunk, amikor a jövőnket tervezzük. Bojtor Károly veszprémi jelenléte is rajzolta a város kulturális arcélét – a város mindig nyitott volt és befogadta az ide érkező művészeket.
Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza korábbi igazgatója kamarazenéhez hasonlította a kiállítást, ami méretben is kisebb műveket vonultat fel. A termekben tematikusan csoportosították az alkotásokat, egy-egy ilyen ciklusban jól megfigyelhetők, hogyan dolgozott fel újra meg újra egy-egy visszatérő motívumot az alkotó. A festőt az ember belső megtapasztalásai, az etikai, erkölcsi dilemmái és azok képi megfogalmazása foglalkoztatta.
Bojtor megfogalmazott mindent, amit az életről, a halálról és a létezésről tudott, a képeiben ott van minden
– fogalmazott Hegyeshalmi.
A Bojtor Károly Alapítvány képviseletében a művész lánya, Bojtor Zsuzsa adta át a Bojtor Károly-emlékdíjat Veres B. Zsuzsannának, aki odaadóan törődött a veszprémi és környékbeli művészettel és saját gyermekeként tekintett az alapítványra.
