Balatonfüred mellett lebontanak egy falut. Akár ezt a hangzatos címet is használhattuk volna felütésként, de ennél azért sokkal összetettebb az a történet, ami Balatonfüred mellett a „görög faluként” emlegetett szórakoztatóközpontban íródott közel harminc éven át és most véget ér.
Nem sokkal a rendszerváltás után, 1994-ben kezdték el építeni Balatonfüred Tihany felöli határában a tematikus szórakoztatóközpontot, amelyben az üzleteknek és szórakozóhelyeknek otthont adó épületek mind a képeslapokon szereplő görög forma- és színvilágot idézték. Pont, mintha csak Santorinin lennénk. Talán a rendszerváltás reményekkel teli levegője inspirálta az akkori vállalkozókat, hogy érdemes belevágni egy már akkor is több százmilliós projektbe, amit a gyerekcipőben járó helyi szabályzások sem gátoltak meg, aminek köszönhetően engedélyt kapott ez a minden szempontból tájidegen koncepció a balatoni fürdővárosban.
Pedig az üzleti terv komoly célokat fogalmazott meg. Kezdetben az volt a cél, hogy már a következő évben kinyit a komplexum, ahol egy helyen lehet megkapni mindent, amit egy 20-as és 30-as éveiben járó magyar fiatal, na meg az NDK-ból itt maradt német turisták csak szeretnének egy nyári estén: étel, ital, szuvenír és hajnalig tartó bulik. Ehhez 140 üzlethelyet álmodtak meg a területre, ami kiegészült volna egy sátras piactérrel, ahol 170 árusnak lett volna hely. Igazi korakapitalista fellegvár víziója tűnt fel Füreden. Csakhogy a beruházónak, az Intell RB Rt-nek nagyon hamar elfogyott a pénze, bőven a kivitelezési munkák befejezése előtt és még a kiállított számlákat sem sikerült mind befizetni.
Hogy mentsék a menthetőt, a még ki nem nyitott, de már a görög falu körül mozgolódó tervezett üzlettulajdonosok megalapították a Görögfalu Kft-t, hogy az vegye át a beruházó szerepét, de ők is hasonló sorsa jutottak. Így pedig ott maradt gazdátlanul a 71-es főút mellett a hófehérre meszelt épületerdő közel egy évtizeden keresztül.
A kétezres évek közepén aztán egy másik cég, a Masped Capital Rt. tűnt fel beruházónak. Ők meg is vásárolták a területet a korábbi felszámolást végző cégtől és azzal a lendülettel a görög falu – vagyis hivatalos nevén az Annagora Park – mellé egyből álmodtak egy XXI. századi aquaparkot is. A terv az volt, hogy 3-400 millió forintból befejezik a görög falu építkezését, fejlesztik a környezetét és megépítik a vízi élményközpontot. Így ezek egymás vonzó erejét kihasználva megvalósítják azt, amit az elődök megálmodtak.
2005-ben aztán meg is nyílt a falu szomszédjában az élménypark, annak egyfajta hozadékaként pedig a görög faluban is kinyíltak az első üzletek. Igaz, csak a töredéke annak, amit a 140 üzlethely kínált volna a vállalkozóknak. A görög falu koncepciója egyszerűen nem működött most sem. Talán a valódi történelmi központtól való távolsága miatt, talán mert éppen csak egy főút választja el a partszakasztól, de nem sugározta a vonzó erőt sem az üzlettulajdonosknak, sem a megcélzott vendégkörnek. Így pedig a gazdasági modell fenntarthatatlan lett, ezért az új tulajdonos elkezdte megszervezni, hogy túladjon rajta.
Ekkor, 2007-ben jelent meg a színen egy helyi vállalkozás, a Sundance Kft. ami egyesével kezdte felvásárolni a területen lévő üzlethelyiségeket. Ez viszont komplikáltabb volt a vártnál, hiszen száznál is több tulajdonossal kellett megállapodniuk. A görög falu koncepciója akkora már megváltozott némileg. Az új többségi tulajdonos már nem a kereskedelmi tevékenységre alapozta volna az épületek szolgáltatásait, hanem a szórakoztató iparra és a szálláshely-kínálatra.
Ennek a koncepciónak lett az áldozata a hagyományos görög fehér-kék festése az épületeknek, amit felváltott egy sárgás, narancsos pasztellszínű árnyalat. Akkoriban néhány kritikus hang szerint a görögből áttértünk az arab világba. A név is megváltozott, Annagorából Sundance Park lett a köznyelvben még mindig csak görög faluként emlegetett komplexumból.
Látszólag az új tulajdonos elképzelései bejöttek, hiszen a 2010-es évek környékén a fiatalok elkezdték úgy használni a területet, ahogy a beruházó tervezte. Habár a szálláskínálat vakvágány volt, az itteni buliknak kezdett híre menni, hogy talán mégis érdemes a Sundance-re alapozni a péntek és szombat estéket.
Csakhogy alig telt el néhány év, 2011-ben ismét elkezdtek viharfelhők gyülekezni a görög falu felett. Egyre hangosabbak lettek azok a füredi hangok, akiket elkezdett zavarni az itteni hangzavar, sokkal inkább a reformkori városban a kulturáltabb szórakozási lehetőségeket preferálták. De a közvélemény negatív hozzáállása csak egy része volt a problémáknak, ugyanis kiderült, hogy a működtető cég ellen felszámolás indult. De mivel a komplexum egyfajta társasházi modell szerint működött több bérlővel és tulajdonossal, ez nagyban megnehezítette a jogi procedúrát.
Már akkoriban is felmerült, hogy Balatonfürednek maga mögött kellene hagynia a görög falut végleg és a helyére szállodát és lakóparkot építeni, hiszen a terület adottsága megvan hozzá. Ezt az irányvonalat leginkább Bóka István, a város akkori és mostani polgármestere képviselte, de kezdetben nem volt társadalmi támogatottsága.
A görög falu üzemeltetését aztán átvette a S.D. Park Üzemeltető Kft. és ez újabb névváltoztatás után immáron Sun City-ként hirdette magát. Ezzel együtt a korábbiakhoz képest is nagyobb bulikat szerveztek ide, de megjelentek a kulturális programok is, például stand-up comedy estek formájában.
A helyi lakosság viszont kezdett a görög falu ellen fordulni, így pedig a polgármester mögött is elkezdett kialakulni egy bázis, hogy valamit kezdeni kell a helyzettel. Bóka István akkor azzal is alátámasztotta az érvelését a bulinegyed felszámolása kapcsán, hogy az rendszerint csak „egyéjszakás” vendégeket vonz a városba, Fürednek jelentős gazdasági haszna nem származik belőlük.
Idővel aztán a Sun City körül is elfogyott a levegő. Hiába volt egy stabil, ám korán sem jelentős törzsbázisa az itteni szórakozóhelyeknek, az üresen álló épületek omladozó vakolata szép lassan eltántorította a vendégeket. Az utóbbi években már nem nyitottak ki a szórakozóhelyek, de közben a háttérben a jogászok serényen dolgoztak.
Az önkormányzat a polgármester vezetésével nem tett le a terület hasznosításáról és részben felvásárlásokkal, részben kisajátításokkal az idei év elejére sikerült megszerezni a teljes területet.
Ezzel együtt felszámolták annak társasházi jellegét is, hiszen jogilag ebben a formában működött, viszont annak megszüntetése csak úgy lehetséges, ha minden tulajdonos hozzájárul. Összesen több, mint harminc személlyel, vagy céggel kellett dűlőre jutni, ami végül hosszú évek alatt sikerrel járt. Habár több egykori tulajdonos idén tavasszal pert indított az önkormányzat ellen, mert kevesellték a kisajátítás után megítélt összeget. Szóval ez a része mégsem zárult még le a görög falu történetének, de mindez nem gátolja meg az önkormányzatot, hogy a tervek szerint lebontsa az épületeket a helyén pedig közparkot alakítson ki. A helyi szabályozási terv alapján a területnek csupán a 10%-át lehet majd beépíteni, közparkpark a felében lehet, a fennmaradó rész ugyancsak felén pedig zöldíteni kell majd.
Így tehát végleg lezárul egy közel harmincéves kálvária. Egy olyan álomé, amit még a rendszerváltás naivitása szült és talán valahol az országban működött is volna, de Balatonfüred kivetette magából, mint a szervezet a tüskét.
