A Magyar Nemzeti Múzeum régészei és a várnegyed műemléki megújításáért felelős szakemberek szerint a Lancea Regis feliratú dénárt Szent István közvetlenül a koronázása után, 1002 körül verethette. A most előkerült pénzérme elsősorban azért különleges, mert nagyon kevés készült belőle (alig félszáz példányt ismerünk), ráadásul egy olyan talajrétegben találták meg, ahonnan csak Árpád-kori leletek kerültek elő. Az elmúlt években a veszprémi várhegyen feltárt leletekből látványos kiállítás nyílt ősszel a Biró-Giczey Házban, a Szent György Kápolnában pedig az itt zajló kutatás legújabb eredményeibe pillanthatnak be a látogatók.
Fotó: Kristóf Virág
„A Nagyszeminárium Vár utca melletti udvarának feltárásakor találtunk rá Szent István egyik első ezüstdénárjára, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy az úgynevezett Lancea Regis feliratú sorozatból való – ezek tulajdonképpen a királlyá koronázott Szent István által veretett első pénzérmék” – mondta a mostani felfedezéssel kapcsolatban Vavra Áron, a veszprémi várnegyed beruházás műemléki projektvezetője.
A magyarországi numizmatika 1968-ig István Stephanus Rex feliratú ezüst dénárját tartotta az első magyar pénzérmének. Abban az évben azonban Nagyharsányban egy kőbánya földmunkái során találtak egy kincsleletet, amiből több bizánci, német és cseh pénzérme mellett több mint 40, akkor még ismeretlen magyar veret is előkerült. Az itt megtalált sorozat a pénzérme külső körében olvasható Lancea Regis, vagyis „a király lándzsája” köriratról kapta a nevét.
„A veszprémi lelet azért is kuriózum, mert egy Árpád-kori talajrétegben találtuk meg – vagyis a pénzérme a saját korából, a saját környezetéből került elő. Ez, és a most feltárt többi lelet – egy falmaradvány, valamint több kerámiaedény, többek között egy épségben megmaradt Árpád‑kori fazék is – újabb bizonyítéka annak, hogy a veszprémi várnegyedben már ebben a korai időszakban is éltek emberek” – magyarázta Hegyi Dóra, a Magyar Nemzeti Múzeum ásatásvezető régésze.
Újkori fazekak és kancsó a Simon-ház hátsó udvarán feltárt emésztőaknából (fotó: Kristóf Virág)
A veszprémi várhegy kiemelten védett régészeti lelőhelynek minősül. Egy ilyen helyszínen a régészeti feltárás és szakmai jelenlét minden olyan beruházás során kötelező, ami földmunkával, például a burkolat felbontásával és az alatta lévő feltöltési rétegek megmozgatásával jár. A veszprémi várnegyed 2020-2025 között zajló megújítását is régészeti szakmai támogatás kíséri, így a Magyar Nemzeti Múzeum régészcsapata több épület esetében is teljes körű régészeti feltárást végzett a tervezési munkákhoz kapcsolódóan, valamint a kivitelezési munkák megkezdése előtt és a kivitelezés alatt is.
Az elmúlt hetekben a várnegyed két épületénél, a Nagyszemináriumnál és a Szent György Kápolnánál is zajlottak feltárások. Korábbi kutatások során beigazolódott, hogy a Nagyszeminárium déli szárnya egy középkori temető határa volt, attól északra pedig már az Árpád-korban is épületek álltak.
„A beruházásokat megelőző kutatások során roncsolásmentes kutatást is végzünk, így történt ez a várhegyen is. A munka folyamán geofizikai mérésekkel, többek közt talajradaros vizsgálattal térképeztük fel a felszín alatti maradványokat, és így akadtunk rá a több várnegyedbéli épület alatt meghúzódó középkori várfalra is. Ezen felül próbaásatásokat is végeztünk, amelyek alapján készült egy előzetes régészeti dokumentáció és a kivitelezést kísérő régészeti munkákra vonatkozó ütemterv is” – mondta Hegyi Dóra.
Bekarcolt díszű hajtű 'MAGDALENA' felirattal a 17-18. századból (Fotó: Duong Li Eszter)
A szakértő hozzátette: a régészek eszköztárában nagyon fontos szerepet játszik az úgynevezett pontfelhő, ami tulajdonképpen 3D-s képalkotást jelent. Ezen pontosan látszanak az épület- és falmaradványok, felszínek, rétegek. „Ezek az információk az építészeti tervek elkészítésénél is fontosak, hiszen a megtalált régészeti maradványok sok esetben kihatnak a felújítási tervekre is. A megtalált régi épületalapok, középkori maradványok ugyanis nem mozdíthatók, a kiviteli terveket kell ezekhez igazítani” – magyarázta a szakember. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének ásatásvezető régésze elmondta: emiatt van, hogy nemcsak a megelőző szakaszban, hanem a teljes kivitelezés alatt folyamatos a régészeti jelenlét, hogy a földmunkák során előkerülő maradványok megőrzését és szakmai kezelését folyamatosan biztosítani tudják.
A most megtalált Szent István-érmén túl is több érdekességre és jelentős régészeti leletre bukkantak a szakemberek a beruházás kezdete óta. Tavaly januárban a vár délnyugati részén kora újkori palánkerődítés nyomait találták meg, de korábban nem ismert barokk csatornarendszer, középkori várfalszakaszok és befalazott kemencék is előkerültek. „A földmunkák során számos más érmét is találtunk, a legkorábbi az Árpád-korból származik, a legkésőbbi pedig a 19. századból. Ezen kívül korabeli használati tárgyak, például még egy fogkefe is előkerült” – mesélte Vavra Áron műemléki projektvezető.
„Az újkori csatornák és emésztőaknák – amelyek a várhegyen is megtalálhatóak – igazi kincsesbányák” – tette hozzá Hegyi Dóra. A szakértő elmondta: ezeket az aknákat a 18-19. században gyakorlatilag szemétgödörnek használták, vagyis a nem használt tárgyak kerültek ide. A várnegyedben található Simon Ház udvarán például egy egész konyha került elő üveg- és kerámiaedényekkel, amelyek közül több megtekinthető a Biró-Giczey Házban elérhető kiállításon. Ez a tárlat és a WIP ’23 programjai továbbra is várják az érdeklődőket.
