1993 novembere egészen tisztességes hónapnak indult. hetedikén a nappali felmelegedés elérte a 17,4 C-fokot és egyúttal ez lett a havi maximum hőmérséklet is. A hónap eleji, szinte mindennapos esők 11-én előbb havas esőbe, később havazásba mentek át és kisebb szünetekkel havazott egészen a hónap végéig. Térségünkben 14-ére 20–25 centiméteres hóréteg alakult ki. „Ilyen hirtelen ekkora mennyiségű hó már mintegy évtizede nem szakadt ránk november közepén.” – írta a NAPLÓ november 15-én. A MÁV és a Volán ügyeletesei többórás késésekről számoltak be és 13-án, valamint 14-én jó néhány településre csak a honvédség segítségével lehetett eljutni. Mintegy 40 gépkocsi tisztította megállás nélkül az utakat, így 14-én estére a főutakat sikerült megtisztítani, ennek ellenére több helyen is előfordultak hósáros, latyakos útszakaszok.
A hónap közepén napközben még rövid időre kevéssel fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet, hatására a hóréteg teteje kissé megolvadt, vastagsága csökkent. Az éjszakai fagyok hatására egyre vastagodó jeges réteg képződött, amelyet aztán az újabb hóesés betakart. 17-én és 18-án a közlekedési helyzet megnyugtató volt. A főútvonalak napközben szárazak, csak az alsóbbrendű utak nedvesek, néhol latyakosak. Az éjszakai, hajnali fagyok miatt sokfelé alakultak ki síkos útszakaszok. A tél második támadása 20-án (szombaton) kezdődött és vasárnap reggelre mintegy 10–15 centiméteres friss hótakaró hullott térségünkre. Ez a havazás nem igazán tette próbára a megye közlekedőit, mivel 21-én valamennyi főút járható volt, csupán a mellék- és alacsonyabb rendű utakon csúszkáltak a járművek.
„Takarítás helyett magyarázkodás” címmel közölt képes beszámolót a NAPLÓ november 23-i száma a veszprémi hóhelyzetről. „A korán (?) jött égi áldás különösen a megyeszékhelyen okozott sok bosszúságot és balesetet” – tudjuk meg az írásból. Veszprém utcái, terei roskadoztak a hótól, bosszúságára a közlekedőknek, a gyalogosoknak, az autósoknak egyaránt. A kórház baleseti ambulanciájának jelentése szerint a hóhelyzet kárvallottjai közül szombaton és vasárnap (20-án és 21-én) huszonnyolc csukló-, öt boka- és négy lábtöröttet kellett ellátniuk.
A hónap utolsó napjaiban éltük át a tél harmadik (eddigi leghevesebb) támadását. A 28-án (vasárnap) kezdődött egyre erősödő havazás következményeként 30-án reggelre több mint 55 centiméteres friss hótakaró borította térségünket. „A városgazdálkodási vállalat gépparkja csak részben tudott megbirkózni az akadályokkal. A város többségében lejtős utcáin szinte teljesen megbénult a közlekedés. A helyi járatok csak kerülőkkel szállították – nagy késéssel – a munkába, iskolába igyekvőket. A személyautók el sem indultak, aki mégis megpróbálkozott, annak először lapáttal kellett kiszabadítani járművét a hó fogságából” – írta a NAPLÓ november 30-i száma. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy „Veszprém város területének jelentős részén a közlekedési lehetőség megszűnt. A forgalmat csak a legjelentősebb főúton tudják az útfenntartók biztosítani, de a járműforgalom a hótorlaszok következtében ott is akadozik.” – nyilatkozta Jankó Tamás a polgármesteri hivatal városüzemeltetési csoportvezetője.
A Veszprém Megyei Honvédelmi Bizottság elnöke, a városi védelmi bizottság tisztségviselői és tagjai bevonásával folyamatos ügyeleti szolgálatot, illetve operatív csoport létrehozását rendelte el. A polgári védelem 24 órás ügyeletre állt be, a Városgazdálkodási Rt. ugyancsak hóügyeletet tartott. Veszprémben és környékén akadozott az üzletek élelmiszerrel történő feltöltése, az iskolák, óvodák, éttermek is késve kapták meg az ételt. Az óriási mennyiségű hótömeget egyszerűen nem volt hova elhordani. A veszprémi mentők csak a KPM, a honvédség, az ÉDÁSZ és több településen a polgármesteri hivatalok segítségével tudtak eleget tenni feladatuknak. Megtörtént, hogy a beteget szánkón húzták ki a mentőautóhoz. November 30-án délutánig a megye főbb útvonalait sikerült két nyomtávra szélesíteni. A hó óriási tömege miatt a délutáni órákban már hómarók is dolgoztak.
1993 novemberének középhőmérséklete 0,2 C-foknak adódott, ez 4,9 C-fokkal alacsonyabb a jelenlegi (1991 – 2020 közötti 30 év) sokévi átlagnál. A repülőtéri adatsorban csak 1988 novembere előzi meg, akkor 0,0 C-fok volt a havi középhőmérséklet. 1993 november 12-től kezdődően minden nap fagyott, a leghidegebb napon, 26-án mínusz 12,6 C-fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. A hőmérséklet 20 napon csökkent fagypont és két alkalommal mínusz 10 C-fok alá, 14 napon pedig a napi maximum hőmérséklet is fagypont alatt maradt. A csapadékos napok száma 15, ebből 11 volt havazásos. Viszonylag gyenge volt a légmozgás, kettő viharos napot jegyeztünk fel, így a sok hó ellenére tartós hófúvások, hótorlaszok nem alakultak ki.
1993. december 3-tól a téli időt enyhülés váltotta fel, a hóréteg töppedni majd olvadni kezdett és a december 9–10-i erőteljesebb nappali felmelegedések hatására a hónap közepére teljesen eltűnt. December középső időszaka szokatlan enyheséggel tűnt ki, az éjszakák egy-két kivételtől eltekintve fagymentesek voltak, napközben pedig 10 C-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. 21-én a délutáni maximum elérte 13,5 C-fokot.
A hónap utolsó harmadára jellemző volt a csapadékosság, szinte minden nap hullott több-kevesebb eső. Karácsony napjától érdekes időjárásváltozás következet be. Nyugat felől előbb intenzív havas eső majd havazás indult meg és lehűlés kezdődött. 26-án délután már „megszokott kép” fogadta a veszprémi közlekedőket: hóesés, lelassult közlekedés, lassan megbénuló forgalom. A megyei igazgatóság hóeltakarító gépei a délelőtti óráktól kezdve folyamatosan dolgoztak, ennek ellenére az alsóbbrendű utak személygépkocsival, sőt esetenként autóbusszal is nehezen járhatók. 27-én a helyzet tovább romlott. A lehullott nagy mennyiségű hó és a viharos szél miatt a Veszprémtől nyugatra lévő főutak nagy része és szinte valamennyi összekötő, bekötő út járhatatlanná vált. Dr. Hegedüs Tamás címzetes államtitkár vezetésével válságstáb alakult és megtették a szükséges intézkedéseket az úton levők és a betegek mentésére, valamint a külvilágtól elzárt települések ellátása érdekében.
„Veszprém megye valamennyi városában menedékhelyet, melegedőt rendeztek be mindazok számára, akik a rendkívüli havazások miatt nem jutottak el úti céljukig. Kollégiumokat, művelődési házakat nyitottak meg a nehéz helyzetbe kerülteknek.” – tudtuk meg a NAPLÓ december 28-i számából. Nem járható a 8-as számú főút Vas megye határa és a Veszprém közti szakaszon, mivel az úton több száz elakadt jármű vesztegel. Lezárták a Veszprém és Nagyvázsony közti útszakaszt is. A közúti igazgatóság teljes erővel, mintegy ötven géppel tisztította az utakat, ennek ellenére a legtöbb fő és mellékút járhatatlan. 28-án délutánra a havazás erőssége csökkent, a szél mérséklődött, de a közlekedés feltételei lényegesen továbbra sem javultak.
A közúti igazgatóság és a honvédség gépei mintegy ezer gépjárművet szabadítottak ki a hó fogságából a 8-as főúton, amely 28-án késő estére két nyomvonalon, de csak konvolyban volt járható. A heves szélvihar következtében falvak maradtak áram nélkül, több helyütt gondot okozott az élelmiszer-ellátás. 29-én estére a méteres hóakadályokat sikerült eltüntetni a megye főútvonalairól. A mellékutak takarításán 70 gép dolgozott, de még így is számos bakonyi település csak a honvédség járműveivel volt megközelíthető. A hónap utolsó napján a megyében 13 település nem volt elérhető telefonon. A változékony, viharos időjárás és a 21 napig tartó hóborítottság ellenére 1993 decembere 1,3 C-fokkal volt enyhébb az átlagnál.
1994 januárjának első napjaiban szokatlan enyheség köszöntött be és ez egészen a hónap közepéig kitartott. Az elsején még 25 – 30 centiméteres hótakaró 5-ére teljesen eltűnt. A gyors olvadást segítette az elsején lehullott „langyos” eső. A hónap második felében még két alkalommal gyengén havazott, de mérhető hóvastagság térségünkben nem alakult ki. A havi középhőmérséklet 3,1 C-foknak adódott, ez 3,4 C-fokkal magasabb a sokévi átlagál.
Az enyhe januárt egy átlagos hőmérsékletű február követte, középhőmérsékleté 1,0 C-foknak adódott. A hónap első fele csapadékos volt, de jelentős mennyiség nem hullott. 11-én az esőt havazás váltotta fel, 12-én reggelre mintegy 2–3 centiméter összefüggő hótakaró borította térségünket. Ezt követően több napon keresztül kitartóan havazott, a lehullott hó vastagsága 14-én reggel elérte a 17 centimétert. 13-án (vasárnap) egész nap dolgoztak a Közúti Igazgatóság munkagépei a megyei fő- és mellékútvonalakon. Járhatatlan útszakasz nem volt, de az erős hóátfúvások több helyen nehezítették a közlekedést. A 20-át követő enyhülés következtében a hótakaró 25-re eltűnt.
Szerző: Kovács Győző
Fotók: Napló archív (Arcanum Digitális Adattár)
