Irodalmi példát is hozhatnék Karinthytól, de talán ez esetben jobb, ha ismerőseinket, kollégáinkat faggatjuk. Bizonyára van mindenkinek izgalmas, érdekes, szomorú vagy éppen könnyed körülmények közepette letett vizsgája. Akár érettségin akár a főiskola vagy egyetem valamelyik félévében. Mögötte azonban mindig ott van (volt) a tanulás, a felkészülés, a gyakorlat fáradsága, álmatlan éjszaka, gyomorgörcs stb. Ám a végén ott van (volt) az öröm: a munka öröme!
És most mégis megrendül az egykori maturandus hite! Mit olvasok ugyanis? Lebukott egy hosszú évek óta eredményesen (?) okiratokat hamisító bűnbanda. Még „csak” háromszáz körüli vásárlójukról szól a rendőrségi szóvivő, de bizonyos, hogy ennél sokkal többen vannak, akik pénzért vettek érettségi bizonyítványt, oklevelet, diplomát (meg még egy csomó okmányt).
Ezek az emberek megvették azt, amiért a többség keményen megküzdött! És lehet, hogy „jó” üzletet csináltak! Azóta egy beosztással feljebb kerültek, papírjaikról csak fénymásolatok készültek. Egyszóval: biztonságban érezhetik magukat. Mert azt ugye senki sem meri állítani, hogy felbuzdulván az ügyön Magyarország minden egyes okmányát valaki(k) ellenőrizni fogja (fogják). Pedig vannak szép számmal olyanok is, akik még a fénymásoló technika áldásos megjelenése előtt szereztek (így vagy úgy) hivatalos okmányt. Loptak például.
Vajon ezek az emberek soha nem járnak osztálytalálkozóra? Hova járnának? Nemcsak azáltal kevesebbek emberi értékeikben (a jogi megítélésről ne is essék szó!), hogy nincs közösségi gyökerük, hanem azáltal is, hogy tudatuk mélyén (talán még lelkükben is, ha van ilyen) társtalanok, élménytelenek. Nem tudják, iksz tanszéken ipszilon tanársegéd miképp is magyarázta el az adott tézist; de azt sem, miként lehetett egy jót bulizni – immáron felszabadultan – a sikeres vizsga után. Élményszegények és csalók. Utóbbi bűncselekmény, előbbi lelki sivárság.
A diploma (és a vizsga) izzadtságcseppjei ismeretlenek számukra, de remélem, mostantól megismerkedhetnek a félelem szagával…
