1927-ben Thomas Parnell, az ausztráliai Queenslandi Egyetem fizikaprofesszora fogott egy marék szurkot, amit először felmelegített, majd beletett egy tölcsér formájú edénybe, amit egy búra alá zárt. Ezután három évet adott neki, hogy teljesen lehűljön és egyenletes legyen az eloszlása.
Ekkor kezdődött a valódi kísérlet, ami azóta is tart és még legalább száz évet jósolnak neki, mire befejeződik.
Parnell ugyanis 1930-ban levágta a tartóedény csúcsát – pont mint egy tölcsérnél – és várt.
Közel egy évtized telt el, mire szemmel látható változás történt a lezárt búra alatt: a szurokból lecsöppent egy darab a tölcsér nyílásán keresztül. A professzor életében még egyszer megtörtént ez, mielőtt 1948-ban meghalt. A kísérletét azonban tovább folytatták.
Thomas Parnell a szurokcsepegtető berendezéssel Forrás: Wikimedia Commons
De mi értelme van pontosan a szurok csöpögését követni évtizedeken keresztül?
Thomas Parnell valójában csak szemléltetni akarta, hogy egy olyan szilárdnak hitt anyag, mint a szurok valójában igenis egy viszkózus folyadék, ami szobahőmérsékleten folyik. Igaz, nagyon lassan.
A kísérletben átlagosan 8-9 év alatt képződött egy szurokcsepp, 2014-ig összesen tíz vált le. Az utóbbi években némileg még jobban lelassult ez a folyamat, az egyetem kutatói azzal magyarázzák a megtorpanást, hogy azóta átalakították az épületet, többek közt légkondicionáló is került be, ami hatással lehet a szurok állapotára.
A mostani tempó szerint azt jósolják, hogy még legalább száz évig fog csöpögni, amíg az utolsó csepp is elfogy.
Külön érdekessége a kísérletnek, hogy sokáig senki nem volt a tanúja annak, amikor ténylegesen lecsöppen a szurok, pár éve azonban már egy webkamera is figyeli a kísérletet, annak pedig sikerült megörökítenie a történelmi pillanatot. Egy timelapse videón ezt ide kattintva vissza lehet nézni.
Ennek a webkamerának a képét bárki elérheti az interneten, és mi is megmutatjuk. A következő csepp elválásáig állítólag már nagyon kevés idő van hátra, csupán négy évet kell várni, hiszen 2028-ra jósolják a bekövetkeztét.
A kísérletet itt lehet követni élőben:
