1945. márciusára a nyugat felé haladó frontvonal elérte Zirc térségét. 22-én, csütörtökön a Tés felől érkező szovjet csapatok részben Bakonynána, részben Felsőpere irányába szorították vissza a védekező német haderőket. A környező településeket és a visszavonuló csapatokat folyamatos légicsapások érték, a polgári lakosság a pincékbe bújva igyekezett átvészelni a poklot. Délutánra a szovjet tankok elérték Felsőperepusztát és felszámolták az ottani német utóvéd állásokat, majd estére a tűzérség lőni kezdte Olaszfalut, és az oroszok behatoltak a lángokban álló településre, amit ezúttal a német tűzérség vett tűz alá.
A német ágyúzás hajnalig tartott. Március 23-án, pénteken reggel a front már áthaladt Olaszfalun: a németek 9 óra körül kiürítették Zircet és Bakonybél irányába vonultak vissza. Az igazi katasztrófa azonban azután történt, hogy a harcok elcsitultak a faluban. A pontos okok mindmáig ismeretlenek, de az eseményekben bizonyosan közrejátszott, hogy a falu elöljárósága egy hónappal korábban sikeresen mentette meg a fiatal leventéket attól, hogy a németek kitelepítsék őket. A bevonuló szovjeteknek azonban gyanús lett a sok fiatal férfi, akiket családjuk köréből, a pincékből, otthonaikból fogtak össze – volt, akit ott helyben lelőttek, másokat a majorság magtárába hurcoltak, ahol sortűzzel végezték ki őket. Harminckét polgári áldozatot követelt a vérengzés, a többségük 22 évnél fiatalabb volt.
A tragikus események évfordulóján hagyományosan megmelékezést rendeznek a településen, ahol ezúttal Ovádi Péter parlamenti képviselő mondott beszédet. Ovádi felidézte, hogy 1945. március 23-án a német csapatokat visszaszorító szovjet alakulatok féktelen pusztítást végeztek, otthonokat döntöttek romba. "De mindezek csak élettelen tárgyak, amiket széttörhetnek, lerombolhatnak, a dolgos kezek egyszer újjáépítették volna. Az emberi élet viszont nem ilyen" – hangsúlyozta a képviselő.
"Bármennyi szörnyűséget el lehet képzelni, hogy mik történnek a lövészárkokban, egyik sem ér fel azzal, ami Olaszfaluban történt. Mert az önök településén 1945. március 23-án nem háborús harcok dúltak. Itt szándékos, aljas gyilkosság történt. Ideológiák és politikai vezérelvek nélkül csupán az emberélet kioltása" – fogalmazott Ovádi. – "De még ezt is lehet fokozni azzal, ha ezután nem gyászolhatjuk el, nem beszélhetünk róla, nem adataik meg a lelki feloldozás. Az olaszfalusiaknak ezen kellett átesniük, hiszen a tragédia után, a háború végével a Vörös hadseregre, mint az ország felszabadítóira kellett hivatkozni. Köztük azokra a katonákra, akik itt is gyilkoltak."
A képviselő rámutatott: ma már megadhatjuk a tisztességet az áldozatoknak, emelt fővel emlékezhetünk rájuk, kimondhatjuk az elkövetett szörnyűségeket.
