A Balatonnál ez már a 90. viharjelzési szezon, ugyanis 1934. július 8-án indult el Magyarország legnagyobb tavánál a viharjelző szolgálat.
A tó viharjelzési szempontból három medencére van felosztva: a Keszthelytől Badacsony-Fonyódig tartó nyugati, a Fonyód és Tihany közötti középső és a Tihanyi-félszigettől keletre lévő keleti medencére. Az egyes medencékben egyidejűleg eltérő fokozatú viharjelzések lehetnek érvényben.
A balatonihoz hasonló fényjelző lámpák működnek a Velencei-, a Tisza- és a Fertő tónál is, ez utóbbi kiszolgálását az osztrák meteorológiai szolgálat látja el. A Velencei-tónál és a Tisza-tónál egy adott időpontban egyfajta jelzés érvényes, ott is a balatonihoz hasonló viharjelző lámpák tájékoztatnak a várható szélviszonyokról.
A meteorológiai szolgálat folyamatosan figyeli a légköri folyamatok alakulását és az időjárási előrejelzések mellett szükség esetén viharjelzéseket is kiad a tavakra. Az elsőfokú viharjelzés - azaz percenként 45 sárga fényű fényfelvillanás - az erős (40 és 60 kilométer/óra közötti), a másodfokú - percenként 90 sárga fényű fényfelvillanás - pedig a viharos (60 kilométer/órát meghaladó) szélre figyelmeztet. A jelzéseket a szélerősödés előtt fél-másfél órás "időelőnnyel" adják ki.
Az aktuális viharjelzéseket a tavak körüli viharjelző lámpák jelzik. A riasztást a HungaroMet Zrt. adja ki, a viharjelző lámpák technikai üzemeltetését pedig a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság végzi.
A Balatonnál négy vízközépi platformon is működnek viharjelző lámpák, ezek kiegészülnek 15 mobil viharjelzőlámpával, amelyek a strandokon kapnak helyet. A Balatonon összesen 55 viharjelzőlámpa van, ennek köszönhetően egy adott pontról legalább hármat is lehet látni. A Velencei-tónál négy, a Tisza-tónál öt, a Fertő-tónál pedig 11 viharjelzőlámpa van, ebből egy működik a magyar oldalon.
