A Veszprém Megyei Levéltárban és az Agórában zajló megemlékezése első felében Gráczki László nyugállományú alezredes tartott ünnepi beszédet a vadászrepülő ezred megalakulásáról és a II. világháborúban betöltött szerepéről.
Az alezredes felidézte, 1944 tavaszán az USA hadserege, illetve légiereje többször is támadást indított nagyszabású bombázó kötelékeivel hazánk ellen, amelyre válaszul az Országos Légvédelmi Parancsnokság úgy döntött, a hatékonyabb fellépés érdekében egy egységes vadászrepülő ezredet hoz létre. A cél az volt, hogy minél több vadászt lehessen egyidejűleg bevetni a bombázók és kísérőik ellen. 1944. május 1-jén meg is alakult a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. vadászrepülő osztálya, a tervezett 101. vadászrepülő ezred első egysége. Ekkor már harmadszorra tűnt fel az üvöltő vörös puma fej a magyar vadászrepülőkön: a jelvényt Hepes Aladár, az osztály első parancsnoka tervezte meg 1938-ban, és nem egy bizonyos századhoz kötődött, hanem személyéhez, így áthelyezésekor követte őt – így lett az ezred szimbóluma is.
Később az osztály Veszprémbe települt és innen repült a bevetésekre, amíg a front helyzete ezt lehetővé tette. 1944 szeptemberében ezreddé alakultak és új gépeket kaptak, melyek, a magyar gyártású Messerschmitt-ek felvették a harcot az amerikai vadászgépekkel is.
A háború évei alatt, az amerikaiak és a szovjetek ellen 396 légigyőzelmet értek el, legeredményesebb pilótájuk Szentgyörgyi Dezső volt, 29 igazolt légi győzelemmel. Ugyanakkor a Pumák veszteségei súlyosak is voltak. Több mint félszázan hősi halált haltak, sokan megsebesültek vagy amerikai hadifogságba estek. Azok, akik a háború után hazatérhettek, kezdetben az újjáalakuló magyar légierő pilótáinak képzésébe kapcsolódtak be, sokakra azonban hamarosan börtön várt koholt vádak alapján. Még évtizedeknek kellett eltelniük, hogy a II. világháborús repülők méltó tiszteletben részesüljenek hősi helytállásukért. Végül 1988-ban újra felkerülhetett a Puma név a Magyar Honvédség Szentgyörgyi Dezső repülőbázis első századának gépeire. Repülőik a jelenkor színvonalának megfelelően technikai eszközökön folytatják elődeink példamutató munkáját, védik az ország légterét a „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” jelmondat jegyében – ismertette Gráczki.
Ezt követően Oláh Emil lelkész mondott imát, majd az alapítók leszármazottai, a szervezők, Veszprém Város Önkormányzata nevében pedig Porga Gyula polgármester elhelyezte a megemlékezés virágait a Megyei Levéltár udvarában található emléktáblánál.
Fotók: Pesthy Márton
