A bíróság megállapította, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra, valamint kötelezte őt közel 500 ezer forint összegű bűnügyi költség megfizetésére – közölte a Veszprémi Törvényszék Sajtóosztálya.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 2022-ben az 1/4 részben tulajdonát képező, Veszprém közigazgatási területéhez tartozó családi házban élt egyedül. Az ingatlan 3/4 részben a vádlott unokaöccse, az I. számú sértett tulajdona, aki azt ajándékozás útján szerezte részben édesapjától, részben nagyapjától. A vádlott az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert indított az I. számú sértett ellen. A vádlott és az I. számú sértett között a fenti polgári peres eljárás, valamint az ingatlan vádlott általi használatával felmerült költségek meg nem fizetése miatt feszült viszony alakult ki. Az I. számú sértett ennek ellenére az ingatlan körüli munkákat rendszeresen elvégezte, többek között gondozta a kertet, amelyben korábban a hátsó kertszomszéd, a II. számú sértett is besegített.
Az I. számú sértett 2022. szeptember 17-én délután átment az ingatlanhoz, ahol a kertben dolgozott. A munkálatok közben találkozott a kertszomszéddal, a II. számú sértettel, akivel a kerítésnél beszélgetett, majd a II. számú sértett bement a saját házába. Ezután az I. számú sértett az ingatlan udvarán találkozott a vádlottal, aki behívta őt a házba. Az I. számú sértett és a vádlott a ház előszobájában beszélgettek, amelynek során az I. számú sértett próbálta meggyőzni a vádlottat, hogy fizesse ki a rezsiköltségeket. A fenti beszélgetés során eltelt időben az I. számú sértettet a családtagjai többször keresték telefonon, vele azonban nem tudtak kapcsolatba lépni, ezért édesapja (a vádlott testvére) felhívta a II. számú sértettet és őt arra kérte, nézze meg, hogy a fia az ingatlanban tartózkodik-e.
A II. számú sértett este átment a szomszédos ingatlanba, felment a bejárati ajtó előtti lépcsőn és miután az I. számú sértett beengedte, belépett a lakás előszobájába, ahol megállt a bejárati ajtó előtt. Ekkor az előszobában a vádlott az ülőgarnitúra előtt állt, míg az I. számú sértett a II. számú sértettel egyvonalban a bejárati ajtó mellett tartózkodott. A II. számú sértett a lakásban közölte az I. számú sértettel, hogy keresi őt az édesapja, majd a vádlott felé fordult, akin szóban számonkérte, hogy miért hívta rá egy héttel korábban a rendőröket. A vádlott ettől indulatos állapotba került, és felszólította a II. számú sértettet, hogy takarodjon, majd a sértett irányába lépett, próbálta őt kitaszítani az ajtón. Ezt viszonozva a II. számú sértett meglökte a vádlottat, aki ennek hatására leült a mögötte lévő ülőgarnitúrára. A vádlott ekkor még indulatosabb állapotba került, a nadrágja zsebéből elővett egy 9,5 cm pengehosszúságú kést, a II. számú sértett elé lépett, és őt gyors egymásutánban a jobb, majd a bal mellkasfelén megszúrta.
Az I. számú sértett a vádlott folyamatos támadását látva a II. számú sértett segítségére kelt, és a további szúrások leadását megakadályozta úgy, hogy ellökte a vádlottat a II. számú sértett elől, amelynek következtében a vádlott a földre esett, míg az I. számú sértett – mivel elvesztette az egyensúlyát – szintén elesett. Miközben a vádlott és az I. számú sértett is felállt, a vádlott a késsel szúró-kaszáló mozdulatokat tett az I. számú sértett felé, amelynek során megszúrta a sértett jobb mellkasfelét, majd megszúrta a sértett bal bordaívét, és megvágta a sértett védekezésképpen maga elé tartott bal felkarját. Ezt követően az I. számú sértett megpróbált elmenekülni a vádlott támadása elől, azonban a vádlott a menekülő sértett jobb vállának hátulsó felszínét a késsel megvágta.
Miután a sértettek kimenekültek a házból az utcára, telefonon értesítették a mentőszolgálatot, a vádlott pedig a lakásban maradt. A sértetteket kórházba szállították. A II. rendű sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket, az I. rendű sértett életveszélyes sérülést szenvedett, azonban a vádlott magatartása alkalmas volt arra, hogy akár a sértettek halálát is okozza.
A vádlott kóros személyiségzavarban (schizoid, paranoid personopathia) szenved, amely enyhe fokban korlátozta őt abban, hogy a cselekménye következményeit felismerje, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, míg a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be azzal szemben, így az ítélet nem emelkedett jogerőre; másodfokon a Győri Ítélőtábla jár el. A bíróság a vádlott letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta.
