– Régen nem szerettem túlságosan az Utcazene fesztivált, nem igazán értettem, éreztem a hangulatát – aztán láttam, hogy családok, különböző generációk is megtalálják maguknak a számukra érdekes és élvezhető programokat, amelyek egyre színesebbek, s nem csak a mámoros hömbölgésről szólnak feltétlen, így mostanra ez egészen átfordult bennem.
– Idén nem csak fellépő leszel, hanem a zsűri egyik tagja is, 500 000 forint döntnöke. Készülsz a feladatra? Melyek lesznek a fő szempontok a te pontozólapodon?
– Varga (Venus) Zsuzsával és Skultéty Zita utcazenésszel alkotjuk a zsűrit. Arról nem tudok, hogy náluk mik lesznek a főbb kritériumok, én a szakmai szempontokra és az eredetiségre fogok koncentrálni. Ha nem sajátot játszanak, akkor arra, hogy mennyit tesznek hozzá a feldolgozott számhoz. Muraközy Péter döntött arról, hogy kik léphetnek fel, nem hallottam a beküldött demókat, s bár elkezdtem egy kicsit utánuk nézni a neten, úgy döntöttem, hogy fogok egy műsorfüzetet, és körbejárva a színpadokat minden fellépőt meghallgatok legalább egyszer, s csak az alapján értékelem a produkciókat.
– A Rozsnyói Trió péntek éjjel fog fellépni, mivel készültök?
– Idén az a szerencsés alaphelyzet alakult ki, hogy megjelent az Autumn Witch című lemezem, nemrég volt a lemezbemutató, tehát ezt a műsort fogom játszani Orbán Györggyel és Mohay Andrással. Ezek nagyrészt saját szerzemények, három jazzstandarddal megfűszerezve. Nem az a műfaj, ahol a közönség bekiabál, hogy ezt vagy azt játszd, s a sikítozó rajongók sem ide jutnak, de jó is ez így.
– Hogyan érzed, mennyire passzol az Utcazenéhez a jazz? Mennyire fogékonyak az emberek itt erre a hangzásra?
– Éveken át csináltunk jazz színpadot, és kiszámíthatatlanul változó volt az érdeklődés. Megesett olyan is, amikor harminc, máskor meg ötszáz ember hallgatta a koncertet. Egy dolog biztos, az embereket nem szabad hülyének nézni – legalábbis ebben nem –, a közönség érzékeny, és érzi, hogy mennyire őszinte az, amit hall. Amikor már színpadon vagyok, sohasem változtatok a műsoron, de érzem, hogy mennyire rezonál a nép. Veszprémben nem izgulok vagy oldódom fel jobban, a közönség mindig önmagában inspiráló.
– Ha már inspiráció, téged ki, mi inspirál?
– Bach régi és örök megszállottság, a Goldberg-variációkat legutóbb hétvégén játszottam Balatonfüreden, ez talán a legbonyolultabb és legizgalmasabb műve, igazi kihívás, virtuozitást és alázatot követel egyszerre. Sokat próbálok ilyenkor, önfegyelemre kényszerít, és egy-egy koncert alatt transzba esek, ez pedig igazi szédítő élmény. Szerencsére rengeteg kiváló zenésszel volt már lehetőségem közösen zenélni, nem emelnék ki senkit, hogy kivel szeretnék még. Az viszont a napokban lett biztos, hogy Chick Corea beleegyezett – miután meghallgatta az elküldött CD-t –, a Veszprémi Ünnepi Játékok nyitónapján mi zenélhetünk a műsora előtt.
