A Nemzetközi Űrállomás első modulját, az orosz Zaryát 1998-ban lőtték fel Bajkonurból, az űrállomás azóta több közreműködő ország moduljaival bővült, és 2000 óta folyamatosan lakott. A folyamatos karbantartásnak ksözönhetően az űrállomás élettartama messze felülmúlta az előzetes várakozásokat, és immáron 26 éve kering alacsony Föld körüli pályán, nagyjából 400 kilométer magasságban.
Fotó: NASA/Roscosmos
Az elmúlt években azonban egyre több problémát, szivárgást észleltek, és nyilvánvalóvá vált, hogy az állomást nem lehet a végtelenségig foltozgatni: hamarosan élettartama végére ér. A projekt, ami a rendszerváltás utáni nagy nemzetközi egymás karjába borulás eredményeként jöhetett létre, egyébként politikai okok miatt sem tartható fenn hosszú távon: az oroszok saját, nemzeti űrállomás építését tervezik, míg az USA és partnerei inkább a Hold körül keringő Átjáró űrállomás (Gateway) kialakítását tervezik – ez reálisan a következő évtized közepére valósulhat meg.
A jelenlegi tervek szerint Oroszország 2028-ban, a többi együttműködő nemzet 2030-ban hagyja el a Nemzetközi Űrállomást, ami ezt követően indul utolsó útjára. Az állomást benavigálják a Föld légkörébe, ahol a hatalmas súrlódás következtében a szerkezet felhevül, és nagyobb része elég. Természetesen a több mint négyszáz tonnás szerkezet nem tud teljes egészében megsemmisülni a légkörben: ami megmarad belőle, az a Csendes-óceán közepén található Némó-pontba zuhan majd: ez az a hely, ami a lehető legtávolabb esik mindenféle lakott szárazföldtől, és a nagy méretű űreszközöket rendszeresen ide irányítják. Itt nyugszik a hullámsírban az orosz MIR űrállomás is, legalábbis ami megmaradt belőle.
A csütörtökön bejelentett szerződés értelmében a Nemzetközi Űrállomást a SpaceX külön erre a célra kifejlesztett űreszköze téríti majd le a pályájáról – ehhez brutális tolóerő kifejtésére lesz szükségük.
