A tojásos, vagy kolbászos lecsó vitája kanyarban sincs, de még a tésztás és tészta nélküli halászlé kérdése is csupán egy kis lokális gasztronómiai perpatvar ahhoz a világszintű harchoz képest, amit a két nagy kólamárka, a Coca és a Pepsi vív egymással már több, mint száz éve. És bár a sötétszínű szénsavas üdítőkre sokan rámondják, hogy nem többek, csak egészségtelen cukros italok, az egyik brand mégis akkorára nőtt, hogy aki megrögzötten kólaellenes, a karcsú üveg sziluettjét még ő is a koffeines hűsítő üdítővel köti össze. Ez a márka annyira az emberiség kollektív tudatának része lett, ha egy űrhajós egyszer eljutna a Szaturnusz valamelyik holdjára és ott meglátna egy cirádás Coca-Cola feliratot, egyből otthon érezné magát.
Persze vannak néhányan, akiknek ehhez a felismeréshez nem kell ilyen gondolatjátékba bonyolódniuk, anélkül is szorosan kötődnek a két kólamárka közül a tűzpiros brandhez. Ilyen ember Varga Gabriella is a gyulafirátóti Papi bisztró üzemeltetője, aki ugyan papíron egy helyi vendéglátóhelyet vezet, valójában az, amit létrehozott a 82-es főút mellett a kis betérőben, sokkal inkább egy Coca-Cola múzeumként is értelmezhető.
Még a nyolcvanas években, amikor Gabi gyermek volt és sikerült a tévében befogni valamilyen külföldi csatornát, akkor találkozott először a Coca-Cola reklámjaival. Már akkor magával ragadta az az ünnepélyesség, az az exkluzivitás, amit sugallt magából az üdítőmárka. Aztán egyre gyakoribbak lettek a tévében azok az amerikai filmek is, amikben megjelent a Coca-Cola. Lehet, hogy csak egy vágókép erejéig, ami az amerikai közönségnek fel sem tűnt, hiszen számukra ez a márka már akkor olyan természetes volt, mint mondjuk nálunk a pöttyös túrórudi, de egy magyar fiatalnak ez új volt, főleg a piros és fehér színek kacskaringós összejátéka, ami a szocreál szögletesség után igazi kuriózum volt.
A Coca-Cola ilyen bújtatott formában egyébként feltűnt a Supermanben, a Vissza a jövőben sorozatban, de még a Keresztapában is van egy jelenet, ahol Michael Corleone egy kólásüveget tart a kezében.
„Menő volt a Coca-Cola. Ezt éreztem a márkával kapcsolatban.” – Idézte fel Gabi a saját megfogalmazása szerint „függőségének” hajnalát, ami azért is érdekes, mert a Pepsi és a Coca között valójában mindig volt egy felosztás, miszerint előbbi a fiatalokat próbálta megcélozni, utóbbi pedig a családokat, inkább az állandóságra és tradícióra fókuszálva. Erről kicsit később még beszélünk, de visszatérve Gabihoz, szenvedélyessége a márkával kapcsolatban nem állapodott meg ott, hogy ha tehette, akkor Coca-Colát vett magának üdítő gyanánt. Hiszen egy üres flakon, miután megitták már nem olyan trendi, viszont a Coca-Cola logójával ellátott merch tárgyak már annál inkább.
Ezekből pedig bőven akad a piacon. Az évtizedek alatt szinte mindenből született Coca-Colás verzió. És nem csak a szorosan a vendéglátással összefüggő témákban. A sörnyitókon, alátéteken és pohársorozatokon túl Barbie baba, kisautó, plüssök, órák, lámpák is készültek hivatalos Coca-Cola logóval, hogy csak néhányat említsünk.
Gabi első ilyen tárgya egy asztali kis óra volt. Ajándékba kapta egy családtagjától, aki akkor még valószínűleg nem is tudta, hogy mit indított el. Habár sosem számolta össze, hogy az évtizedek alatt mennyivel bővült a gyűjteménye, az egészen biztos, hogy ezres nagyságrendben vannak Coca-Colás relikviái. Még az sem kizárt, hogy ezzel a Guiness rekordok közé is bekerülhetne, hiszen az almanachban szerepel egy gyűjtő, akinek 5000 hivatalos Coca-Colás tárgya van, de neki valamiből több is, Gabinak viszont mindegyik különböző és ezeket rendezte el a kis büfémúzeumában.
A Papi bisztrót 2012 óta vezeti Gabi, aki amúgy világ életében a vendéglátásban dolgozott, a kiállítását viszont csak 2019-ben rendezte be, amikor otthonában már kezdtek elfogyni a szabad négyzetméterek és a családja unszolására elköltöztette a bisztróba féltve őrzött értékeit.
A gyűjtemény kuriózumát és értékét az is növeli, hogy Gabi nem csak a nyolcvanas évektől kiadott termékeket vadászta le módszeresen. Különböző piacokon, majd aztán az internet bugyraiban keresgélve olyan tárgyhoz is hozzájutott, amit még a II. világháború idején adott ki a Coca-Cola. Ez egy öntött persely, a gyűjteményének igazoltan legrégebbi darabja valamikor az 1930-as és 40-es évek fordulójáról. Ehhez ráadásul egy kalandos történet is kapcsolódik, ami jól tükrözi Gabi kitartását, ha a gyűjteményének gyarapításáról van szó.
„Láttam, hogy valaki meghirdeti ezt a ritkaságot. Csupán ötezer forint volt, de sajnos elkéstem és más megszerezte előlem. Nem sokkal később ugyanez már tizennégyezerért jött szembe az interneten valaki mástól. Bár van egy lélektani határ nálam is, hogy mennyit vagyok hajlandó kifizetni egy kólás termékért, ez még épphogy súrolta azt. Miskolcig mentem el érte. Azóta ez is ki van állítva a bisztróban és ajánlottak már érte százezernél is többet, de nem adom.”
A legjobban mégis egy Coca-Colás bárlámpához kötődik, ami szintén a 20. század derekáról való és ami egyenesen az USA-ból került át valahogyan Európába. Gabi egy ausztriai piacon bukkant rá, ahol egy idős gyűjtő árulta és így lett a rátóti bisztró egyik ékessége.
Hiszen Gabihoz hasonló Coca-Cola szerelmesek többen vannak, mint azt elsőre bárki gondolná. Ahogy ő mesélte, különböző csoportjaik is vannak, ahol cserélgetik a relikviáikat, de ugyanezeken a fórumokon híre ment az ő gyulafirátóti bisztrójának is, ahová sokan csak azért is ellátogatnak, hogy saját szemükkel lássák a gyűjteményt.
Egyedül a magyarországi Coca-Cola marketingvezetői nem érdeklődtek utána, pedig már több csatornán is megpróbált eljutni hozzájuk. Pedig nem vár anyagi támogatást, vagy bármilyen ellentételezést, hogy ingyen ekkora reklámot csinál a brandnek. Gabinak két titkolt vágya van csak. Az egyik, hogy eljusson Atlantáéba a Coca-Cola központjába, a másik pedig, hogy elnevezhesse a bisztrót Coke-nak, ehhez viszont a magyarországi Coca-Cola Company hozzájárulása is kellene, ahol egyelőre zárt ajtókat talált.
Ennek ellenére nem csügged és a márkához kapcsolódó érzéseiben sem okozott törést az, hogy a hazai cég nem figyelt fel rá és az évtizedes gyűjtőmunkájára. Mint mondta, büszke arra, hogy kitartóan összegyűjtötte ezeket a termékeket, amiket szívesen megmutat minden betérő vendégnek. A mai napig nem unta meg a keresgélést, mivel ahogy ő is mondta, ez a gyűjtemény amíg ő él, bővülni fog. Egyedül azt a poént unja kicsit, amikor egy vicces kedvű vendég betér és látva a piros-fehér márkát a földtől a plafonig, végül kér egy Pepsit.
A Gabi által üzemeltetett Papi bisztró különleges hangulatát alábbi galériánkban is bemutatjuk. Alatta pedig elmesélünk még egy érdekes történetet, hogy a legenda szerint mivel körözte egy végleg a Coca-Cola a Pepsit.
Habár Gabi személyes véleménye, hogy a Coca-Cola mindig is lépéselőnyben volt a konkurenciájához képest, valójában az USA-ban a Pepsivel együtt sokáig fej-fej mellett haladtak. Sőt, a nyolcvanas évekre a kék-piros-fehér márka kezdte komolyan fenyegetni a Coca elsőségét. Ekkor hozott meg a Coca-Cola vezetősége egy olyan döntést, ami máig nem egyértelmű, hogy szándékos volt-e, vagy csupán a véletlen műve, amivel előre a marketingesek sem kalkuláltak, de tény – és ezt az eladási adatok is alátámasztják – hogy ez kellett ahhoz, hogy ne csak elhúzzon a Coca-Cola a Pepsitől, hanem le is körözze.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Pepsi elindította a Pepsi Challenge nevű reklámját. Ez egy vakteszt volt az utca emberének bevonásával, ahol kijött, hogy a két kóla közül az embereknek ismeretlenül is a Pepsi ízlett jobban, amire aztán komplett marketinghadjáratot építettek. A Coca-Colának lépnie kellett, úgyhogy bevezette a Diet Coke-ot, az első cukormentes kólát, ami viszont a férfiak körében nem okozott osztatlan sikert. Ezután még inkább belenyúltak a saját brandjükbe és harmadik Coca-Cola termékként megjelent a New Coke. Egy olyan ital, ami trendibb és a vaktesztek alapján finomabb is volt, mint a régi Coca-Cola, vagy éppen a Pepsi. Igen ám, de még ez is kevés volt, hogy végleg lenyomják a Pepsit a piacon, ráadásul három terméket nehezebb is volt marketingelni. Ezért a Coca vezetése úgy döntött, hogy megszüntetik a régi klasszikus kóla gyártását és forgalmazását. Maradt a diétás kóla és a New Coke. Ekkor pedig megmozdult valami az emberekben. Felháborodott levelek tömege érkezett a Coca-Cola központjába. Mintha az amerikai identitásba szúrtak volna kést, olyan forradalmi hangulat alakult ki amiatt, hogy megszűnt a klasszikus Coca-Cola. Hirtelen mindenkinek az kellett, amit nem lehetett már kapni. Hogy bosszút álljanak, az emberek tömegesen pártoltak át a Pepsihez. Ki is lőtt annak a forgalma, míg a Coca-Coláé drasztikusan bezuhant és már a New Coke-ot sem vették. Tizenegy héttel később viszont jött egy újabb bejelentés a Coca-Cola részéről: mégis visszavezetik a régi Coca-Colát. Az emberek pedig őrült tempóban rohamozták meg a boltokat, hogy ismét ihassák a régi kólát. „Szüntessük meg a régi brandet, majd dobjuk újra piacra, mielőtt elfelejtik.” Ez a trükk fedezhető fel a Coca-Cola döntésében, az viszont a mai napig nem egyértelmű, hogy szándékos volt-e mindez, vagy csupán elhamarkodott döntések sorozata, ami végül meghozta az eredményét. Az viszont gyanús, hogy a bejelentés után három nappal Amerika üzletiben már ismét lehetett kapni a régi kólát, tehát ennyi idő alatt beindították az üzemeket, legyártották és kiszállították a kólákat. A Coca-Cola akkori vezérigazgatója homályosan csak ennyit mondott, amikor arról kérdezték, hogy az évszázad marketingtrükkje, vagy az évszázad marketinghibája volt-e mindez: „Nem vagyunk sem ilyen hülyék, sem ilyen okosak.”
