Veszprém felé félúton / Interjú Nyári Sándorral, a VRC leendő edzőjével

A férfi Extraliga legutóbbi negyedik helyezése után újabb jó eredményben reménykedhetnek a Company Nyelviskola-Veszprémi RC szimpatizánsai és vezetői, az együttest ugyanis egy igazi sikeredző, Nyári Sándor irányíthatja. A mester a hunvolley.hu-nak nyilatkozott várható veszprémi szerepvállalásával kapcsolatban.

Ahol eddig járt, mindenhol eredményes volt, a Szolnokot az NB II kiesőhelyéről az élvonalba vezette, a Szegeddel, illetve női vonalon a BSE-vel bajnok és Magyar Kupa-győztes volt, a válogatottat pedig kivezette a 2001-es Európa-bajnokságra. Néhány helyen már tényként közölték, hogy a klubvezetők megkötötték, aláírták a szerződést a mesterrel, ez azonban még nem történt meg, bár nagyon közel a megállapodás.

– Nem érzi úgy, hogy a BSE-korszak előtti évekhez hasonlóan újra szüksége lenne egy kis pihenésre? Másrészt többször hangsúlyozta, hogy a család is fontos szerepet játszott a Szegedről Budapestre költözésében. Nem tart a kétlaki életmódtól?
– Három éve magam sem gondoltam volna, hogy ennyire élesen visszakerülök a magyar röplabdasportba. A BSE megkeresését illetlenség lett volna visszautasítanom. Veszprém száz kilométerre van a lakásomtól, a kétlakiság gondolatával kezdek megbarátkozni. A hét nagyobb részét Veszprémben töltöm, két-három nap jut majd a családra. A lábaim néha már nehezen bírják a strapát, mégis valószínűleg belevágok. A bakonyi városban olyan szimpatikus egységes, fiatal vezetői gárda fogadott az első megbeszélésen, hogy magam is elcsodálkoztam.

– Mi döntött még a Veszprém javára, miért vállalja el a csapat irányítását?
– Annyira ragaszkodnak a személyemhez és annyira bíznak bennem, hogy a tárgyalások során azonnal felvillant 1980, Szeged. Ott is óriási bizalom fogadott, és az eredmény nem is maradt el. A Veszprém az Extraliga negyedik helyén végzett a legutóbbi szezonban. Ez rendkívül tiszteletreméltó, és nem a fellelkesültek kiábrándítása miatt mondtam azt többször is a vezetőknek, hogy ezt megismételni is nehéz lesz, nem hogy túlszárnyalni. Türelmesen végighallgattak, és azt mondták: „Nem baj Sanyi bácsi, akkor is veled szeretnénk dolgozni!” Mit lehet erre mondani? Alaposan feltérképeztem a lehetőségeket, többször is tárgyaltunk, úgy látom, hogy a fiatal vezérkar mindenre hajlandó, hogy a csapat tovább izmosodjon. Az egymással szemben megfogalmazott elvárásainkat többször pontosítottuk, közel állunk a megegyezéshez. Az sem titok, hogy a veszprémiek nem csak egy évben gondolkodnak a személyemet illetően.

– Közel a megegyezés, de mi hiányzik a végső megállapodáshoz, a szerződés aláírásához?
– Egy veszprémi terepszemle, és egy toll, amivel a vezetők, és én is aláírhatom a szerződést!

A teljes interjút elolvashatja a hunvolley.hu oldalán.