A megemlékezésen Hideg Attila alezredes, az MH LMVIK, Híradó Zászlóalj parancsnoka azzal indította beszédét, hogy az ünnepek útjelzőül szolgálnak, tervezhetővé teszik az életünket. Rohanó világunkat az otthon és az ünnepek teszik biztonságossá. Az alezredes felvázolta Szent István életútját, majd rámutatott: első királyunk államalapító és egyházszervező munkásságának gyümölcse állami és egyházi intézményrendszerünk kialakulása. István döntésével nyugati típusú keresztény állam jött létre, ami a magyarság fennmaradásának záloga volt, ezzel pedig kijelölte helyünket Európában. A keresztény állam a mai napig összeköt minket, és ez nem egyszerűen hit kérdése: amikor felcsendül az “Isten, áldd meg a magyart!”, akkor minden magyarnak megdobban a szíve. Szent István bátor döntése kellett ahhoz, hogy itt legyünk, ahogy szükség volt minden előttünk járó generáció bátor döntéseire is.
A hagyományokhoz hűen kenyérszentelésre is sor került: az új kenyeret dr. Takács István általános helynök és Szabó György alezredes, tábori lelkész áldotta meg, és mindketten szóltak néhány szót az egybegyűltekhez is. Takács István arról beszélt, hogy az ember életének egyik legotthonosabb mozdulata a kenyérszegés: amikor a családfő felszeli és szétosztja a kenyeret, abban a mozdulatban benne van minden munkája, áldozata és szeretete. Nem véletlen, hogy Jézus is ezt a mozdulatsort hagyta ránk, mint szeretetének legjavát, és ezt ismételjük azóta is a szentmisében.
Szabó György alezredes arra intett: jó lenne, ha minden nap hálát adnánk azért, hogy nemzetünk megmaradhatott a történelem viharaiban, hogy a Kárpát-medencében ma is magyarul beszélhetünk, énekelhetjük népdalainkat és taníthatjuk gyermekeinket. Hozzátette: a mindennapi kenyér, amiért fohászkodunk, egyúttal jelenti a biztonságot, az otthont, a családot is.
Az állománygyűlés további programjában elismeréseket adtak át, majd ünnepi műsort mutatott be a Military Girls énekegyüttes.