Nagy sikerrel mutatták be július 28-án, szerdán este Dorde Lebovic: Az ezredik éjszaka című modern tündérmeséjét a Veszprémi Petőfi Színház művészei a Buhim-völgyi szalonban. A szalon 89. alkalma azért tekinthető rendkívüli eseménynek, mert a színház munkatársai most mutatkoznak be először ezen az eseményen.
A darabot Tóth Loon dolgozta át és ő is állította színpadra. Közreműködik benne még Szűcs László és Máté P. Gábor is. A színház művészeiből álló Szent Genéziusz Kultúrkommandó első produkcióját Veszprémben a következő évadban már láthatják a nézők a Latinovits Zoltán Játékszínben.
A történet szerint Hap és Hep jó barátok már vagy húsz esztendeje. Minden vasárnap horgászni mennek a folyóra és mindig késő éjszaka bandukolnak hazafelé. Állandóan arról beszélgetnek, hogy mennyire félresikerült az életük, milyen jelentéktelen és szánalmas alakok ők, akik nyom nélkül tűnnek el, ha meghaltak. Egyik éjszaka azonban történik valami. Valaki meghallotta az összes panaszukat, és egy varázsló száll alá a Holdról, aki felajánlja, hogy egy éjszakára különleges ereje lehet a hangosabban elégedetlenkedő Hapnak. A feltétel: ha nem képes semmilyen jó cselekedetet végrehajtani, akkor kővé válik hajnalra. De mi lehet az igazán jó tett, amely egyformán kielégít mindenkit a Földön? Elérkezik a hajnal de a keresett kívánság, ami mindenkit boldoggá tesz, nincs sehol. Úgy tűnik elkerülhetetlen a vég.
Azonban nem eszik olyan forrón a kását. Bár mindenki a sátáni fordulatra számít, ez nem egy dráma, ahol megvásárolják az ember lelkét. Olyan vígjáték, melytől a nézőtéren kacagnak az emberek, mégis olyan mély üzeneteket hordoz, melyek elgondolkodtatók.
Hep és Hap minden vágya, hogy bekerüljenek a történelembe, de észre sem veszik, hogy abban élnek. Minden ember egy piciny darabkája az univerzumnak, még akkor is, ha jelentéktelennek gondolja saját sorsát. Olyan jócselekedet pedig nem létezhet, mely egyformán kihat mindenkire. Ha már nem teszünk semmi rosszat, akkor is jót, s jól tesszük.
A szabadtéri színház hangjaival, hangulatával, háromfős színészi gárdájával legalább olyan nagyot tudott robbantani a Buhim-völgyi szalonban, mint bármely más nagyszínpados darab. A hangulat, a kevés fény és a friss levegő együttesen segített rátalálni saját énünk Hepjére és Hapjára. Ahogy a színmű hősei is megkapták azt az esélyt az ezredik éjszakán, úgy mi is számos hasonló élményt élhetünk meg. Ha nem élünk vele az azt jelentené, hogy elrontunk valamit? Ha pedig kihasználjuk, akkor mindenképpen jól cselekszünk?