Az elmúlt évek nem voltak igazán kegyesek hozzánk itt, a Kárpát-medencében, legalábbis ami a szabad szemmel észlelhető üstökösöket illeti. Miközben a déli féltekén az elmúlt évtizedben több olyan csóvás vándort is láthattak, ami után a földről kaparhatták össze az állukat a csillagos égbolt szerelmesei, nekünk csak a „covid-üstökös”, hivatalos nevén a C/2020 F3 Neowise jutott, amit ugyan lehetett szabad szemmel is látni, és ez minden bizonnyal megdobogtatta az amatőr csillagászok szívét, de azért valljuk be: nem dobtuk el az agyunkat a látványtól.
Így néz ki a C/2023 A3 most Brazíliából. Hasonló látványra készülhetünk. (Fotó: @renatoavbraga / instagram)
Na de majd most!
Mielőtt azonban a részletekbe belemennénk, gyorsan szögezzük le: az üstökös érzékeny jószág, eleve a fényes csóváját az okozza, hogy por, vízjég és mindenféle gázok szakadnak le róla, és – különösen az Oort-felhőből érkező, több tízezer éves keringési periódusú égitestek esetében – valójában mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a Nap közelében egyszer csak szétesik az egész. Éppen ezért, bár az üstökös pályája jól számolható és a várható fényessége is becsülhető, érdemes mindig szem előtt tartani azt a lehetőséget, hogy talán mégsem lesz belőle semmi. Ezért is a kérdőjel a címben.
Mindenesetre a most érkező C/2023 A3 Tsuchinshan–ATLAS esetében minden okunk megvan az optimizmusra: az üstökös nagyjából a Merkúr pályájának távolságára közelíti meg a Napot, ami elég biztonságosnak tűnik. (Mármint az üstökös számára. Természetesen az fel sem merült soha, hogy a Földet veszélyeztetné.) Az már a korai fényesség-becslésekből látszott, hogy jó eséllyel szabad szemmel is látható lesz majd az égitest, azóta pedig a megfigyelők rendre a várt görbe fölé mérték.
Így látszott a C/2023 A3 június 28-án, Veszprémből, távcsővel.
Távcsővel tavasszal és nyár elején tőlünk is megfigyelhető volt az akkor még nagyon halovány kométa, én június végén készítettem róla a mellékelt fotót. Azóta a déli félteke csillagképeit rója, szeptember második felére pedig már szabad szemmel is láthatóvá vált. A pályaszámítások alapján szeptember 27-én járt legközelebb a Naphoz, október közepén pedig nálunk is feltűnik majd a nyugati égbolton, a horizont közelében. A Stellarium szimulációi szerint legkorábban október 11-én, pénteken napnyugta után tűnhet fel, de ekkor még nagyon hamar, félig-meddig még világos égbolton nyugszik le. Innentől kezdve azonban érdemes esténként kémlelni a nyugati égboltot, napról napra jobbá válik a helyzet. Minden számítás szerint az üstökösnek szabad szemmel is láthatónak és jól észrevehetőnek kell lennie, azonban mivel közel jár majd a horizonthoz, így olyan helyet érdemes választani a megfigyelésére, ahonnan jó a kilátás nyugat felé. Szombaton, 12-én már másfél órával a nap után nyugszik, így ha az időjárás is úgy akarja, szépen észlelhető célponttá válhat. Addig is lehet szurkolni, hogy túlélje a következő két hetet!
