A hirosimai és nagaszaki atombombák túlélőinek szervezete kapta a 2024-es Nobel-békedíjat. A túlélők történeteit sokáig szőnyeg alá söpörték, elhallgatták. Ennek a folyamatnak a megváltoztatására jött létre 1956-ban az Atom- és Hidrogénbombát Elszenvedők Szervezeteinek Japán Konföderációja, vagy ahogy japán rövidítése alapján nevezik, a Nihon Hidankyo. Később ez lett a legnagyobb létszámú és legbefolyásosabb nukleárisfegyver-túlélői közösség (Hibakusha) Japánban.
A túlélők történeteinek elmesélése, nyilvánosságra hozatala alapvetően változtatta meg a nemzetközi közvéleményt a nukleáris fegyvereket illetően. Ezek a szervezetek segítettek szavakba önteni a leírhatatlant, elképzelni az elgondolhatatlant, megragadni a nukleáris fegyverek okozta fájdalom és szenvedés nagyságát.
A Nihon Hidankyo és a Hibakusha-mozglmak más résztvevői elérték, hogy nyolcvan éve nem vetettek be háborúban nukleáris fegyvert. Éppen ezért aggasztó – mutat rá közleményében a Norvég Nobel Bizottság –, hogy napjainkban nyomás alá került a nukleáris tabu, a nagyhatalmak fegyverarzenáljuk fejlesztésébe fogtak, a jelenleg is zajló háborúkban a nukleáris fenyegetőzés újra felütötte a fejét. Fontos figyelmeztetni az emberiséget, hogy a nukleáris hadieszközök a világtörténelem legpusztítóbb fegyverei.
Jövőre lesz a 80. évfordulója annak, hogy az Egyesült Államok atombombát dobott két japán városra. Hirosima és Nagaszaki 120 ezer lakóját gyilkolva meg ezzel, és akkor még nem számoltunk a hónapokkal később bekövetkező halálozásokkal, amit az égési sérülések és nukleáris fertőzés okoztak. Napjaink nukleáris fegyverei ennél messze pusztítóbbak, milliókat képesek megölni egyetlen pillanat alatt, miközben átbillenthetik az egyébként is küszöbön álló klímakatasztrófát.
A Norvég Nobel Bizottság a figyelemfelhívás mellett azért is döntött a Nihon Hidankyo díjazása mellett, hogy kifejezze tiszteletét mindazok előtt, akik az elszenvedett fájdalmak és traumák ellenére úgy döntöttek: megosztják történetüket, kiállank a nyilvánosság elé, és tesznek azért, hogy ez soha többé ne történhessen meg.
Közeleg az a nap – fogalmaz közleményében a bizottság –, amikor már nem lesznek velünk a túlélők, hogy figyelmeztessenek minket, ezért fontos, hogy az emlékezet kultúrája fennmaradjon. Ezt támogatja a bizottság a díj odaítélésével, egyszersmind teljesítve Alfred Nobel végakaratát, hogy ismerjük el azokat az erőfeszítéseket, melyek az emberiség legjavát szolgálják.
