Elsőként Muraközy Erzsébet bv. őrnagy, a Veszprém Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet vezető reintegrációs tisztje üdvözölte a megjelenteket, majd a köszöntés után Kovács Mihály bv. ezredest, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetőjét szólította színpadra.
Az ezredes ismertette, az előadás a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által a Belügyminisztérium Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsához „A szervezeti reformok és a művészetterápia kibontakozása” címmel benyújtott és támogatást nyert pályázat „Hét erény – erények a modern művészetben” című projektelemének részeként született. Fontosnak véli, hogy a fogvatartottak a művészi érték létrehozása mellett a jóra törekszenek, közösséget építenek, és saját maguknak is sikerélményt szereznek.
Az előző előadás a Jóra való restség, ezúttal a Jóra való buzgóság nyűgözte le a közönséget. A humoros darab körülbelül egyórás, és rendkívül szórakoztató. A játszók igazi átéléssel hozták a karaktereket, látszott, rengeteg munka van abban, hogy színpadra állították a történetet, s hogy értették, miről adnak elő.
A darab egyik főszereplője, Galyas Martin elmondta, nagyon jól érezte magát a próbákon, és az előadás is jó élmény volt számára. Bár hozzátette, amikor a színpadra lépett, már erősen izgult, de jó érzés volt, hogy kiszakadhattak a zárt közegükből, s ilyen módon szabadnak érezhették magukat. Martin már az előző előadásban is benne szeretett volna lenni, arról végül lekésett, de örül, hogy a szóban forgó összejött.
Elmondta, szeretne részt venni minden olyan közösségépítő projektben, ami izgalmas tevékenységekkel jár, legutóbb például modellkedett, képeit pedig kiállították. A próbafolyamatról úgy fogalmazott, nagyon jó hangulatban teltek, nem voltak súrlódások. Az eredetileg ipari alpinistaként dolgozó Martin elmondta, a szövegtanulás nem jelentett gondot számára, de azért olykor improvizáltak, hogy még élőbbnek hasson a szöveg.
A bemutató után Várnagy Andrea is felszólalt, aki megköszönte mindenkinek a munkáját. Úgy véli, a kulturális élménnyel sikerült hidat képezni az emberek között, és ami látható volt: jót akartak tenni, örömet akartak okozni.
