Az időjárás kegyeibe fogadta a Veszprémi Ünnepi Játékokat augusztus 1-jén, vasárnap este, amikor Khaled jóvoltából megelevenedtek az Ezeregyéjszaka meséi. A vár lassacskán megtelt emberekkel, senki nem siette el az érkezést, ahogyan a zenészek sem. Mégis, amikor a színpadra léptek, és felhangzott az első akkord a gitárból, a dobok pedig verték a basszust, egy elvarázsolt kastély kellős közepén találtuk magunkat. Többé már nem Veszprém volt, nem a vár, nem az érseki palota előtti tér.
Homokos tengerpart, a szellő is mintha a minket legyező emberek műve lett volna, és egyszeriben megszűnt a mindennapi, szürke létünk. Khaled zenéje kígyóként tekergődzött a színpadtól, eleinte csak a lábak alatt mászkált, áldozatokat keresve. Aztán, amikor senki nem számított rá, simogatva végigkúszott az ereinken, be a fülünkbe, hogy megbabonázzon.
Ülőkoncertnek indult az este, szépen fel is töltötték a sorokat. A dallamok azonban arra ösztönözték a nézőket, hogy táncra perdüljenek. Ledobtuk magunkról a társadalom láncait, majd oldalra pillantva szemtanúi lehettünk egy-egy rögtönzött hastáncnak. Nem kellett hozzá érteni, csak fel kellett szállni a zenei repülőre, ami ringatta a csípőket, a felsőtestet, nőket és férfiakat egyaránt.
A curry fűszer jutott eszembe Khaled dallamait hallván, bár nem indiai, hanem arab népzenei elemekről volt szó. Mégis ez az a plusz, amit félünk kipróbálni, azonban, ha megtesszük, olyan ízorkánban lesz részünk, melyből még többet akarunk. Khaled zenéjéhez is többek így álltak hozzá. Aztán a kezdéskor belekóstoltak, ízlelgették, a végére már alig akarták elengedi. Beköszönt egy kis arab világ Veszprémbe.
Khaled megfűszerezte Veszprém éjszakáját. Rajongói még a koncert után is kitartóan várakoztak, hátha feléjük néz a rai zene királya.
