Jövő év tavaszáig ingyenes látogatható a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont nyitvatartási idejében a kiállítás, melynek megnyitóján elsőként Urbán Katalin, a könyvtár főigazgatója üdvözölte a megjelenteket. Egy Illyés Gyula idézettel kezdte: „A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.” A levéltár is őrzi a múltat, és bármennyire abszurd, a Levéltár csak 25 éves, mégis képes a 75 éves Egyetem múltját őrizni, miközben ápolja is az intézmény identitását.
A koncepció megalkotásában és a kiállítás megrendezésében részt vett Urbán Katalin főigazgató, Pityó Gábor levéltárvezető, Olasz Sándor levéltáros, Szabó László fotográfus és Vipler Nikolett grafikus.
Abonyi János, a Pannon Egyetem rektora elmondta, a legnagyobb örökség, amit a következő generációnak adni lehet, nem más, mint egy otthon, melyet szeretetteljes gondolkodásra, nevelésre, tudományra, kultúrára, és a jövendők bizakodó hitére építünk. A legnagyobb személyes és közösségi siker tehát nem más, folytatta Abonyi, mint örökségünk megőrzése, gazdagítása, annak érdekében, hogy még élhetőbb, emberibb, tudományos ismeretekben gazdag környezetet hagyjunk a következő generáció számára.
A jubileumi év a közösség sikeréről szól, 75 éve 107 hallgatóval indult el az oktatás, ezt sikerült azóta gazdagítani, mint mondta Abonyi, inspiráló az elődök nyomába lépni, ugyanakkor nyomasztó is egyben. Szerencsére sok jó példa áll előttük, ezek képezik a szervezeti kultúra alapjait, amelyben visszaköszön a közös hit és értékrend. Fontos beszélgetni a régóta fiatalabb kollegákkal, fogalmazott Abonyi, de mivel már sokaknak nem tehetjük fel kérdéseinket, a Levéltár gyűjteménye választ adhat kérdésekre, hiszen az elődök igényes munkát végezve ránk hagyták a múltat.
A Levéltár története:
A levéltár előzményeként 1964-ben az egyetemen létrejött egy archívum, mely a tárgyi emlékek mellett dékáni és rektori iratokat gyűjtött, majd 1999-ben miniszteri engedéllyel megalakult az egyetem levéltára, mely 2021. december 1. óta a Pannon Egyetem Könyvtár és Tudásközpont részeként működik.
Feladatai közé tartozik az egyetem történeti értékű iratainak feltárása, gyűjtése, rendezése és kutatásra bocsátása. Gyűjtőköre kiterjed a Pannon Egyetem, valamint annak jogelőd intézményeinek (Veszprémi Egyetem, Veszprémi Vegyipari Egyetem, Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Kar), valamennyi szervezeti egységének iratanyagára és lehetőség szerint gyűjti az egyetem oktatóinak személyi hagyatékát is.
A veszprémi gyűjteményben megtalálható 1949-től a kari, egyetemi és 1957-től a dékáni, majd rektori tanácsülések csaknem hiánytalan sorozata. A legfontosabb forrássorozat a Rektori Hivatal és az ahhoz kapcsolódó szervezeti egységek iktatott dokumentumai. A levéltár szerves részét képezik a hallgatói személyi és tanulmányi nyilvántartások. Említést érdemel dr. Polinszky Károlynak, az egyetem alapítójának, egykori dékánjának, majd rektorának iratait tartalmazó fond, valamint a fényképarchívum.
A raktári jegyzékek, a nyilvánosan elérhető fond-, és állagjegyzék mellett az egyetem által 2001-ben megjelentetett repertórium is segíti az addig összegyűjtött iratanyagban való tájékozódást.
Az elmúlt években jelentős műszaki fejlesztések történtek a Levéltárban, melyek biztosítják a dokumentumok biztonságát és megfelelő körülményeket teremtenek a hosszútávú megőrzés érdekében. A raktár tárolókapacitása jelentősen növekedett, így az elmúlt két évben csaknem 130 iratfolyóméter új iratot sikerült átvennünk, így a raktárban jelenleg mintegy 437 iratfolyóméter irat található 30 fondba sorolva.
A levéltári kutatásra egy 25 m2-es kutatószoba áll vendégeink rendelkezésre, melyben lehetőség van elmélyülni az iratok tanulmányozásában.
De mi a haszna mindennek? Tette fel a kérdést Abonyi, majd folytatta, a mai kiállítás is választ ad, hiszen egyértelmű, hogy üzen a múlt. A rektor megköszönte Urbán Katalin és csapatának munkáját, de kiemelte Szabó László nevét is, aki oroszlánrészt vállalt a feladatokban.
Káli Csaba, a Zala Vármegyei Levéltár igazgatója is köszöntőt mondott, aki rögtön a közönséghez szegezte a kérdést, vajon hányan voltunk eddigi életünkben könyvtárban vagy múzeumban. Nyilvánvalóan sok kéz a magasba emelkedne, folytatta Káli Csaba, ugyanakkor a Levéltár kifejezés hallatán közel sem biztos, hogy ilyen sok kezet látna a magasban.
Megvan az oka annak, hogy miért maradnak el a Levéltárak látogatottságukban: a nemzet emlékezete és memóriája a Levéltár, ezért nem minden hatalom – pláne diktatórikus hatalom, ami Magyarországot is érintette a huszadik század második felében – szeretné, ha a polgárai értesülnének arról, valójában mi is történt. Ezért lettek zártabb intézmények a Levéltárak. A mai nap is arról szól, hogy a hátrányt ledolgozzuk!
