A Pannon térség Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Horváth Zsolt köszöntőjében a hagyományok éltetését, ápolását emelte ki. Ezt a feladatot ma – mondotta – az óvodák, iskolák, pedagógusok látják el. Nem könnyű ez a feladat, hiszen számos tevékenység veszélyezteti a nemes célt. Ezek ellen tiltakozni pedig nem elegendő: tenni is kell. Ezért azok a pedagógusok, akik magas színvonalon látják el ezt a feladatot, mindenképp megérdemlik a kiemelést. Ők azok, akik megadják a hitét annak, hogy igenis, kistelepüléseken is lehet eredményeket elérni, színvonalat produkálni.
A Veszprém megyei Közgyűlés alelnöke, Talabér Márta a tavaly óta eltelt időszakot elemezte. Örömmel jelentette be, hogy idén már a zirci kistérség is csatlakozott az alapítványhoz, s hogy már idén megkaphatják az elismerésüket a térség nevelői. Hozzátette, hogy hosszú évek óta találkozik a térség kisiskoláinak pedagógusaival, s egyértelműen azt tapasztalja, hogy a minőségi oktatásért, nevelésért, a falun élők kulturális életéért rengeteget tesznek a tanítók, tanárok, óvónők.
A védnöki testület nevében Garai György, a szentgáli általános iskola igazgatója elmondta, hogy idén húsz ajánlás érkezett 90 személyre, s bizony, nem volt könnyű kiválasztani azt a hat személyt, akik a jók közül is a legjobbak voltak, s a Herendi Porcelánmanufaktúra egyedi készítésű dísztárgyait kapják.
A másodízben átadott „Pedagógusok a kistelepülésekért” díjat a következők kapták (nevük után olvashatják a róluk készült laudáció szövegét is).
Csomai Lászlóné óvodapedagógus, Napköziotthonos Óvoda, Nemesvámos
Csomai Lászlóné 1975-ben, friss egészségügyis érettségivel a zsebében a keszthelyi kórházban kezdett el dolgozni gyermekápolóként. Egy év elteltével azonban a várvölgyi Napköziotthonos Óvodában helyezkedett el képesítés nélküli óvónőként. Ezek után Csopakon gyermekotthoni gondozóként tevékenykedett. Innen került 1983-ban Nemesvámosra, a Napköziotthonos Óvodába. Időközben diplomát szerzett a Soproni Óvónőképző Intézetben.
1998. és 2002. között az óvodavezető-helyettesi feladatokat látta el, jelenleg pedig az élelmezéssel járó gazdasági, pénzügyi teendőket végzi; természetesen a napi, óvónői feladatokon túl. Több mint harminc éve lát el közfeladatot. Szakmai életútja híven tükrözi elhivatottságát, emberbarát, felelős személyiségét.
Napi pedagógiai munkáján kívül – melynek szerves része a hátrányos helyzetű gyermekekkel való kiemelt foglakozás – kiemelt hangsúlyt fektet a környezeti nevelésre. Ilyen témájú képzések gyakori látogatója a mai napig; az itt tanultakat szívesen alkalmazza a rábízott gyerekek körében: természetes anyagokból készült eszközök, játékok készítésével örvendezteti meg a kisgyerekeket.
Az intézményi étkeztetés terén is elősegíti az egészséges életmód előtérbe helyezését: a tervezés folyamán különös figyelmet szentel az egészséges táplálkozásra.
A község életében is aktív szerepet vállal: játszóházakat szervez, műsorokkal színesíti az időskorúak ünnepeit, s fontos szereplője a helyhatósági választások apparátusának is. Gyermekvédelmi munkája példamutató.
Jánni Ottó, a bakonyszentkirályi Békefi Antal Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, nyugalmazott pedagógus
Jánni Ottó pályáját kollégiumi nevelőtanárként kezdte
1973-ban, majd 1978-tól általános iskolai tanárként, később iskolaigazgatóként
tevékenykedett, s dolgozik ma is. Közben rövid időre közművelődési feladatot
látott el.
Tanári munkája során több évtizeden keresztül oktatta Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop és Csesznek diákjait idegen nyelvre, és vezette be őket a történelem tantárgy rejtelmeibe a tőle megszokott magas színvonalon és alapossággal.
2001-es igazgatói kinevezése után hozzákezdett egy művészetorientált oktatási intézmény létrehozásának megalapozásához. Ennek eredményeként 2006-től iskolája művészeti alapoktatási intézményként működik.
„A művészet magas színvonalú oktatásával a tehetséggondozásban, a közösségi értékteremtésben jelentős szerepet vállalt. Tanítványai szeretik, a pedagógusok elismeréssel illetik munkáját.” – írja róla egyik ajánlója.
Iskolája pedagógiai programját úgy állította össze, hogy a végzős tanulók továbbtanulási esélyei minél nagyobbak legyenek. Elévülhetetlen érdemei vannak a környék kistelepüléseinek kultúrmunkájában, szabadidős programok szervezésében is.
Pacher Irén, a Herendi Óvoda óvónője
A Soproni Óvónőképző Intézetben szerzett diplomát. 1975 óta dolgozik óvodapedagógusként. 1982-től a Herendi Óvoda óvónője. Munkáját a precizitás, a problémamegoldáshoz való affinitás, a gyerekekkel való kiváló kapcsolatteremtés és együttműködés jellemzi. Pontos, megbízható. Az életfeladatokra orientáló munkája példaértékű.
Gyermekcsoportjának menedzselése, a normaközvetítésben vállalt szerepe mintául szolgál minden kollégája előtt.
Folyamatosan képzi és továbbképzi magát: megszerezte a „Népi játék és kismesterségek oktatója” képesítést, részt vett szalma-, gyékény- és csuhéfonó tanfolyamokon is. Szerzett tudását nagy szeretettel adja azóta is tovább játszóházakon, táborokban; bárhol, ahol sokoldalú személyiségére szükség van.
Megszervezte és működteti a kézműves szakkört.
Az ő munkájának köszönhetően külön pénzforrása lett az intézménynek. Hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére külön pénzalapot hozott létre abból az összegből, mely a saját készítésű tárgyak eladásából származik.
Környezetvédő és környezettudatos nevelő tevékenysége is sokak számára minta. A veszélyes hulladékok folyamatos gyűjtésének egyik fő irányítója Herenden.
A Herend Környéki Önkormányzatok Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatának rendszeres támogatója saját szervezésű programjaival.
Pintér Józsefné, a
jásdi Általános Iskola nyugalmazott pedagógusa
Pintér Józsefné – Kati néni -- a budapesti Balassa János Egészségügyi
Szakközépiskola jeles eredménnyel való elvégzése után hosszú éveken keresztül
ápolónőként dolgozott, majd 1976-ban képesítés nélküli nevelőként helyezkedett
el a jásdi Általános Iskolában.
Mivel erős elhivatottságot érzett a pedagógusi pálya iránt, 1977-ben megkezdte tanulmányait a győri Tanítóképző Főiskola levelező tagozatán. 1980-ban diplomázott. Az alsó tagozat minden évfolyamában kipróbálhatta magát, sőt még az összevont osztályban végzett munka kihívása is „megadatott” számára. Mindig az a cél vezérelte, hogy kisdiákjai a lehető legjobb eredményeket érjék el.
1985 . szeptember elsejétől igazgatóhelyettesi megbízatást kapott, majd 1986. januárjában megbízták az iskola igazgatói teendőinek ellátásával. A rá jellemző munkaszeretettel, tenni akarással irányította a kis tantestület munkáját. Az évek során több fiatal, kezdő kollégát indított el a pályán.
„Pedagógusként, tanítóként céltudatos szigor és igazságosság, valamint emberiesség, jóindulat és következetesség jellemezte. Sohasem szeretett előtérbe helyezkedni, de szavának mindig súlya volt, szakmai véleményére mindenki odafigyelt.” – olvasható az egyik ajánlójától.
Oktatói tevékenysége mellett mindig nagy súlyt fektetett a különféle ünnepek szervezésére, az ünnepek tartalmas megtartására, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyerekek ilyen alkalmakkor való szerepeltetésére.
Vörösházi Istvánné, az olaszfalui Villax Ferdinánd Általános Iskola nyugalmazott igazgatója
1968-ban szerezte tanítói diplomáját Győrben. Rövid ideig tanított Porván és Zircen, ezt követően – 1970-től – Olaszfaluban helyezkedett el, ahol a tanítás mellett később az igazgatóhelyettesi, majd 1994-től -- 2005-ös nyugdíjazásáig -- az igazgatói feladatokat látta el. Munkája során folyamatosan képezte magát szakmai továbbképzéseken, iskolájával pedig 2000-ben a COMENIUS 2000 program résztvevője volt. Irányításával az intézmény elnyerte a Partnerközpontú Iskola címet az Oktatási Minisztériumtól, valamint a Megyei Minőségi Díjat is.
Pedagógiai munkássága elismeréséül 1984-ben miniszteri dícsérőoklevelet vehetett át.
2003. szeptemberétől bázisintézmény-vezetőként a Régió és a Kistérség a Pedagógiai Szolgáltatásért elnevezésű projekt koordinálását bízták rá.
A Magas-Bakonyi Iskolaszövetség Egyesület elnökeként 36 intézményt fogott össze. A folyamatos kapcsolattartás és tájékoztatás mellett, szakmai programok megalkotása és lebonyolítása fűződik a nevéhez.
Nyugdíjazása óta is aktív tagja a közösségi életnek: művészeti foglakozásokat, felkészítőket szervez és vezet, tagja a helyi képzőművészeti csoportnak.
Hadd’ idézzek az egyik ajánlólevélből: „ A legnehezebb és legkudarcosabb dolognak a pedagógusi munkájában azt tartotta, ha nem tudott segíteni gyereken, pedagóguson.”
Wágenhoffer Károlyné, a nagyvázsonyi Várnai Zseni Általános Iskola nyugalmazott testnevelő tanára
Ági néni 1975 óta dolgozik Nagyvázsonyban földrajz-testnevelés szakos tanárként; az idei tanévtől kezdve nyugdíjasként.
Nemzedékeket nevelt a sport, az egészség szeretetére, plántálta beléjük a versenyszellemet, és nem utolsó sorban a lovassport iránti elkötelezettséget.
Oktató-nevelő munkájának eredményeképp számos nagyvázsonyi iskolás jutott el diákolimpiákra atlétikából, kosárlabdából, s tért haza szép eredményekkel országos megmérettetésekről is.
Teljes pedagógusi életművét a gyerekekkel való lelkiismeretes, önzetlen foglakozás jellemzi.
A szigorú, de rendkívül humánus Ági néni a szabadidejében se szakad el hivatásától, a sporttól: az ország kisszámú női, S1 minősítésű díjlovagló szakági bíróinak egyike. S hogy ne csak bírálja, de oktassa is ezt az igazán különleges sportot, edzőként tevékenykedik a fiatalok között. Versenyzési rutinja – hiszen ő maga is a sportág többszörös magyar bajnoka volt a ’70-es, ’80-as években – példa a tanítványok előtt, vidám természete feledtetni tudja a fiatalokkal az edzések fáradalmait. Test-lelki felkészítése nyomán több nagyvázsonyi fiatal választotta életformájának a lovat, a természetet, a sportot, a küzdést.
Szűkre szabott szabadidejében a bíráskodáson és az edzői munkán kívül ő a koordinátora a Nyugat-Dunántúli Lovasfórumnak. Szakmai fejlesztéssel, tehetséggondozással és pályázatfigyeléssel segíti a LEADER-programba integrált fórum munkáját.
