Fájdalmasan hathat ránk ez a film, mivel Roman Polanski munkásságára gondolva, mindig valami hihetetlen teljesítményre várunk. A sztori adott, a színészi teljesítmény is, csak a rendező aludta végig a forgatásokat, ahogyan a néző a vetítéseket.
Roman Polanski
A történet középpontjában egy szellemíró áll, aki híres emberek helyett, az ő nevük alatt írja bestsellernek szánt önéletrajzi műveiket. A filmbéli írót (Ewan McGregor) ügynöke győzi meg, hogy vállalja el a munkát, ahol segíteni kell egy brit ex-miniszterelnöknek, Adam Lang-nek (Pierce Brosnan) befejezni emlékiratait. Elődje különös körülmények között elhalálozott, az új író is elkezd nyomozni, amivel bajba sodorja magát. A cselekményt fel lehetett volna pörgetni, például akkor, amikor Lang-et háborús bűncselekményekkel vádolják, majd a kézirat elsüllyesztése előtt fel lehetett volna tárni az ex-elnök CIA kötődéseit, de a filmen addigra már az sem segítene.
Bár a Szellemíró több fesztiváldíjjal is büszkélkedhet, és egész Európában ünneplik, egy Polanski, azaz „a” Polanski jobban is megerőltethette volna magát. Filmes pályájára visszatekintve tudni lehet, hogy nem véletlenül vált a neve ismertté, és sorolják a szakma nagyemberei közé. Most mégsem jeleskedett, már a helyszín kiválasztásánál fokozza a depressziós, békaperspektívájú hangulatot. Olyan burokban játszódik, olyan vidéken, olyan ködös környezetben, mindig esős képekkel, hogy szenved a szem az erőlködéstől.
A helyszínek egyhangúsága mellett természetesen a cselekmény sem ugrik az egekbe, megmarad ebben az egysíkú, unalmas szinten. Egy óra elteltével is bennem volt az izgalom, hátha történik valami, hiszen Adam Lang titkos múltja is megkívánta volna. Nem történt. Ha lehet még mélyebbre süllyedni, akkor a zárásnál sikerült. Izgalom? Valószínűleg a vágószobában maradt.
Ha a dramaturgián túl szeretnénk mélyebbre ásni, ne tegyük! Hiába feszeget a film erkölcsi kérdéseket is, ez is sántikál. Egy éles kritikában írták, hogy a film a főhősét egy ma is létező politikussal (Blairrel) állítja párhuzamba. Bármi is volt ezzel a célja, megmaradt a politikai krimik normáján belül, pedig kiléphetett volna onnan.
Azt hiszem ilyen művekre szokás mondani, hogy Zs-kategóriás, ám mégis Polanski díjnyertes alkotása, amit csupán mértéktartóan illik letolni.
.
