Az augusztus 20-i ünnepély főműsora este hat órakor kezdődött a Szentháromság téren. A Veszprémi Táncegyüttes senior csoportjának palotás bemutatója után Debreczenyi János polgármester mondta el ünnepi beszédét. Szent Istvánnak köszönhetjük létünket Európában, kezdte, majd rátért a jó államférfi, a vezető tulajdonságainak elemzésére, boncolására.
–Hogyan is lesz valakiből jó vezető? Vegyük István király példáját, hogyan is lett ő a legnagyobb királyunk, akit még szentté is avattak. Jóságos volt? Engedékeny és testvérszerető, netán harcos? Vegyük sorra ezeket a kérdéseket: megölte saját vérét, Koppányt, és a magyarság ellen fordult, sok ezer életet kioltva. De mit kívánt a magyarság érdeke? A betagozódást az keresztény Európába! Ha István ezt nem vállalta volna fel, most mi sem dicsőíthetnénk a nevét – emlékeztetett a polgármester.
- Nagyon sok feltételnek kell megfelelnie egy vezetőnek ahhoz, hogy nagy királyunkhoz hasonlóvá váljék. A jó vezető rátermettnek, alkalmasnak s nem baj, ha nem szimpatikus, és nem azt mondja, amit hallani kívánnak tőle, hanem azt, amit tényleg mondania kell – adta át intelmeit Debreczenyi János érzelmektől el-elcsukló hangon. – Én áttekintettem azt a 16 évet, amit Önöktől képviselőként kaptam itt a városban. Azt a négy évet is, amíg polgármester voltam. Nagyon megtisztelő feladat volt, de egyben irgalmatlanul nehéz is. Nehéz és rendkívül tanulságos. Megtanultam, hogy legnehezebb az emberi tényezővel bánni. Mert vannak, akik az embert hűen segítik, vannak semlegesek, vannak nemes ellenfelek és nemtelenek, és vannak kaméleon arcúak is. Úgy kell irányítani egy országot és egy települést, hogy az egységes képet tudjon mutatni. Mert nem vezető az, aki megosztó.
- István egységesítette a nemzetet, vérrel, karddal, könnyekkel és még ma is itt vagyunk. Most olyan kort élünk, amelyben ismét a nemzet egységére van szükség. Mert itt vagyunk 93 ezer négyzetkilométeren, és ennél kisebbek talán már nem is lehetünk. Lelkileg és nemzettudatban azonban nem szabad kicsinek tartanunk magunkat.
- Rengeteg a tennivalónk, hogy azt mondhassuk: igen, ezer év után is itt a helyünk a Kárpát-medencében. Sőt, már jóval több ideje élünk itt, és remélhetőleg a történészek egyszer majd pontosan megmondják mióta. István azt is jól tudta, hogy csínján kell bánni a hatalommal, az érdekérvényesítéssel.
- A hatalomnak mindig önkorlátozónak kell lennie, ha sokáig meg akar maradni. Ne higgye senki, hogy a most itt ülőknek nincs része abban a nagy feladatban, ami most a magyarságra hárul. Mindenki feladata, hogy a mi településünk továbbra is érték legyen. Építészeti kultúrájában, városi szellemiségében, nemzeti érzelmével és hitvilágával. Ne szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal – idézte János apostolt Debreczenyi János. – Isten áldását kérem a magyar népre és Veszprém városára – búcsúzott a polgármester. Majd a hagyományokhoz híven, megszegte az új kenyeret, és Márfi Gyula érsek segítségével szétosztotta azt a megjelentek között.
