Képkeretek helyett képernyők fogadják a Művészetek háza legújabb kiállítására betérőket. Abból aztán van mindenféle, a régi képcsöves tévéktől a táblagépekig vetítenek elénk interaktív és önmaguktól mozgó alkotásokat, amelyek tényleg mintha terápiára hívnának: némelyik mantraként pereg, míg másutt az önreflexióra nyílik lehetőségünk olyan eszközök révén, amelyek reagálnak a szemlélődőre – s máris feltehetjük a kérdést: vajon én, a néző értelmezem a kiállított munkákat, vagyok azok néznek és értelmeznek engem?
Hajdu Gáspár és Sebestény Ferenc
A kiállítást Sebestény Ferenc DLA építész, látványtervező, a Magyar Design Kulturális Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki rámutatott, hogy Hajdu tárlata – miközben összefoglal egy alkotói korszakot – megfogalmazza a művész ars poeticáját. Alkotásai gondolat és technika szerves egységét képezik, munkásságát frissesség, kíváncsiság, újszerű és meglepő kivitelezés jellemzi. A szoftverek sohasem öncélúak: jól látszik, hogy a világ jelenségeit rendszerezni és leképezni képes elme áll mögöttük, aki folyamatosan képes megújulni.
Az Áfrány Gábor kurátor kezei között született kiállítás június 1-ig látogatható.
