A rendezvényen elsőként Porga Gyula, Veszprém város polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte: a veszprémi tűzoltóság másfél évszázados történetét kísérő tűzesetek, természeti katasztrófák és történelmi viharok mind azt bizonyítják, hogy tűzoltók nélkül nem lehetne biztonságban az életünk. A múlt katasztrófáiból, mint az 1893-as cserháti tűzvész, amely több mint 140 épületet pusztított el, tanulnunk kell, hogy a jövő Veszprémje még biztonságosabb lehessen.
A polgármester emlékeztetett arra, hogy a legnagyobb tűzesetek után – köztük az 1887-es Temetőhegyen, az 1909-es a várban – a város mindig képes volt újjászervezni védelmét. A modern tűzoltóság kialakulásában nagy szerepe volt Óvári Ferenc parlamenti képviselőnek, aki megszervezte az első képzett egységeket. Az első laktanyát a Tűztorony alatt, a mai Ipartestület épületében alakították ki, homlokzatán ma is ott áll Szent Flórián szobra.
Porga Gyula hangsúlyozta: a veszprémi tűzoltók ma is a szervezettség, az összefogás és az önfeláldozás példái. Olyan nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkeznek – mint bátorság, testi-lelki erő, kitartás és bölcsesség –, amelyek együttesen teszik őket legyőzhetetlen csapattá. "A veszprémi tűzoltók valóban legyőzhetetlenek" – mondta a polgármester –, hiszen 150 év alatt semmi nem tudta megállítani őket a vonulásban.
A beszéd másik hangsúlyos része a tiszteletadás volt a nyugállományú és már elhunyt tűzoltók felé. Ők azok, akik tapasztalataikkal, harcos életszemléletükkel és emberségükkel örökre nyomot hagytak a tűzoltóközösségben. A laktanyák falai között ma is visszhangzanak a régi történetek, a közösen átélt helyzetek emlékei. Az idősebb bajtársak példamutatása iránytűként szolgál a fiataloknak – ahogyan a polgármester fogalmazott:
„A tűzoltó nem születik, hanem azzá válik.”
Az állománygyűlésen ünnepi beszédet mondott Nádai Tamás tűzoltó alezredes, veszprémi tűzoltóparancsnok is. Szavaiból kiderült: a mai nap egyszerre szól a múltról, a jelenről és a jövőről. Hangsúlyozta, hogy a hivatás gyakorlása nem csupán fizikai felkészültséget, hanem lelki tartást is kíván. A szolgálatba lépő tűzoltók vállalják, hogy akár életük kockáztatásával is megvédik mások életét és vagyonát – mindezt úgy, hogy közben egymásra is figyelnek, megtartják a csapat jó hangulatát és belső tartását, akár egy-egy jól ismert tréfával is, amely évek óta körbejár a laktanyában.
A parancsnok külön is méltatta azokat, akik már nem lehetnek közöttük, de emlékük és példájuk tovább él a szolgálatban maradt kollégákban. Beszédében megfogalmazta azt a jövőképet is, amely a tudás továbbadásán, az újoncok elhivatottságán és a tapasztaltabbak felelősségteljes vezetésén alapul. Mint mondta: „Mi alakítjuk a sorsát annak, hogy milyen lesz a veszprémi tűzoltóság a következő 150 évben.”
A rendezvényen átadták az év elismeréseit is, ezzel köszönetet mondva azoknak, akik példaértékű módon képviselik ezt a különleges hivatást.
A 150. évforduló tehát a múltidézés mellett, lehetőség a közös jövő tervezésére is. Ahogyan Porga Gyula zárta beszédét: „Szent Flórián óvja és védelmezze hősies helytállásuk során a veszprémi tűzoltókat, a következő 150 évben is.”
S valóban: Veszprém csak addig lehet igazán biztonságos város, amíg ott állnak őrt a lánglovagok.
